Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításról szóló törvényjavaslat általános vitája - HOCK ZOLTÁN (MDF):
1059 közszolgáltatásokra fordított eszközök csökkentését akarta volna elérni, akkor át kellett volna tekinteni a közszolgáltatások mennyiségét, minőségét, mélységét, formáját, struktúráját - Babák képviselő úr utalt is erre, aki a hatástanulmányt hiányolta , de a kormány nem tekintette át, hogy az állam az önkormányzatokon és más közhatalmi szerveken keresztül milyen közszolgáltatásokat nyújt a polgárainak. S ha ezeket soknak tartja, akkor szűkíteni kell, és a szűkítés eredményeként adott esetben hozzá lehet nyúlni a létszámhoz, mert az eredeti létszám fenntartása akkor már valóban indokolatlan. Ezzel szemben nem szűkítjük, hanem szinte folyamatosan bővítjük a közszolgáltatások mennyiségét, és ezzel párhuzamosan egy teljesen ellentétes irányú humánerőforrásgyakorlat kezd kialakulni, hogy szűkítjük azok létszámát, akik ezeket a feladatokat el akarják látni. Ezért nem alkalmas ez a törvény arra, hogy ezeket a kérdéseket szabályozza. Többen uta ltak rá, hogy a Ház délelőtt lefolytatta a közoktatásról szóló törvény vitáját. Emlékszem, a bizottsági ülésen a tárca államtitkára többször is megfogalmazta azt a mondatfordulatot, hogy a gyermekek érdekei a legfőbb törvény, és a jogalkotót, illetve a tör vényt beterjesztőt ez az egyetlenegy szempont vezérelte. Ezt nem sikerült megtalálni - de nemcsak nekem, hanem még nagyon sok más képviselőnek sem - a törvénytervezetben. Abban is egy teljesen racionális, fiskális szemlélet manifesztálódott, amely a költsé gek szűkítését kívánta valamilyen formában megcélozni. S miről nem beszél még ez a törvény? Képviselő úr három pontban foglalta össze, hogy mi vállalható ebből. Többek között azt mondta, hogy a különösen magas illetmény csökkentése egy vállalható törekvése a törvénynek. Szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény ismer egy bértáblát, melyen ha a függőleges és vízszintes mátrixba belehelyezzük a közalkalmazottat, akkor a fizetését meg tudjuk állapítani. Teh át ettől a törvénytől senkinek nem fog csökkenni a fizetése; sietve hozzáteszem, hogy hála istennek. A köztisztviselők esetében az iskolai végzettség, illetve az illetményalap szorzószáma határozza meg a fizetést, tehát nem egy hasraütésszerű fizetésmegáll apítás történik a különböző közhivatalokban. Tehát ettől sem fog csökkenni a köztisztviselők fizetése; hozzáteszem sietve, hogy hála istennek. Tehát ez az állítás ilyen formában nem áll meg. A létszámcsökkentés egyszerűbbé válik. Arra utaltam az előbb, hog y a létszámcsökkentés önmagában nem lehet cél. Az eszköz lehet valamire, ha az előterjesztés a megfelelő feltételeket képes biztosítani. Erre ez az előterjesztés alkalmatlan, hiszen semmi egyébről nem szól, csak arról, hogyan teszem könnyebbé a köztisztvis elők elbizonytalanítását. (20.30) Mit eredményezett ez a szelíden talán ámokfutásnak nevezhető elmúlt néhány hét az ország életében? Nagy tekintélyű közigazgatási szaktekintélyek távoznak a központi közigazgatásból. Csak tényleg, a teljesség igénye nélkü l, néhányat hadd idézzek: dr. Somogyvári István, az IM volt közigazgatási államtitkára, Pulay Gyulát említhetném, aki sok kormányon keresztül szolgálta a közigazgatást, megemlíthetném dr. Müller Györgyöt is, aki már az Antallkormány ideje alatt is helyett es államtitkára volt a Miniszterelnöki Hivatalnak. Most ilyen szaktekintélyek távoznak egyébként a közigazgatásból, vélhetően azért, mert nem érzik a perspektívájukat, a biztonságukat, azért, mert látják, hogy egy át nem gondolt vagdalkozás zajlik a közszf érában egy nagyon rövid távú cél elérése érdekében, hogy néhány száz millió - talán néhány milliárd - forintot megtakarítson a kormány középtávon. Azért nem merem mondani, hogy rövid távon, mert a leépítéseknek mindig vannak kiadási vonatkozásai is, hiszen a felmentéseket és a végkielégítéseket valakinek azért valamikor mindenképpen ki kell fizetnie.
