Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP):
1056 végezni. Erről beszélt képviselőtársam, de ez rengeteg szubjektív elemet hordoz magában, és visszaélésre adhat okot. Amennyiben ugyanis a munkáltató nem jóhiszeműen gyakorolja ezt a szabályt, gyakorlatilag egy hét alatt el lehet távolítani egy alkalmazottat úgy, hogy a munkáltató egy soron kívüli minősítéssel a feladat elvégzésére alkalmatlannak minősíti a munkavállalót, és felmenti állásából. További, a munkavállalók érdekeit súlyosan sértő módosításokat is tartalmaz a kormány javaslata, amelyek közül kiemelném azt, hogy ha a felmentett közalkalmazott a felmentési idő alatt más költségvetési szervvel teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít, akkor ezt a korábbi munkáltatójának haladéktalanul köteles írásban bejelent eni, a felmondási időből hátralevő időre átlagkeresetre nem jogosult, és természetesen végkielégítésre sem jogosult. Kedves kormánypárti Képviselőtársaim! Miért van szükség erre a szabályra? Miért nem elég önöknek, hogy minden ötödik közszférában dolgozó a lkalmazott munkáját, létbiztonságát felszámolják? Miért kell még egyet belerúgni a munkájuktól megfosztott, de munkát kereső és dolgozni akaró emberekbe? Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom végére hagytam a törvényjavaslat azon részének ismertetését, amely véleményem szerint a legfelháborítóbb eleme a kormányjavaslatnak. Ezt a törvénymódosító elemet a kormány az előterjesztés záró rendelkezései közé rejtette el. A módosítás lényege az, hogy a kormánytanácsadók, a miniszterek mellett dolgozó politikai f őtanácsadók, valamint a miniszteri kabinet tanácsadóinak létszámát a jövőben nem 5, hanem 8 százalékban maximálja a kormány az adott közigazgatási szervnél dolgozó köztisztviselők létszámához képest. Ez azt jelenti, hogy a közszférában dolgozók közül minde nki rosszul jár, kivéve azok, akik közel vannak a tűzhöz. (Babák Mihály: A haverok.) Mindenhol leépítések lesznek és takarékosság, kivéve a kormány háza táján. Tisztelt Képviselőtársaim! Reméljük, hogy a kormány visszavonja ezt az előterjesztést, vagy ha n em, a kormánypárti képviselők nem fogják megszavazni ezt a munkavállalók jogait és érdekeit súlyosan sértő jogszabálytervezetet. A FideszMagyar Polgári Szövetség nem támogatja a kormány javaslatát, és képviselőink nem fogják szavazatukat adni a javaslat e lfogadásához. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Lanczendorfer Erzsébet, KDNP. Öné a szó, képviselő asszony. DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomat a miniszterelnök úrnak címeztem, címezem, kérem a kormány képviselőjét átadni. Magda Pál, az 1770 és 1845 között élt földrajzi író és több filozófiai munka szerzője abban a korban, amikor az emberek ismerték az erkölcs fogalmát és tartalmát, és életüket az akkor 1800 éves, bevált keresztény erkölcshöz igazították, arra figyelmeztetett, hogy “csak a magát esmérő ember mehet nagyobb erkölcsi kötelességre”. Tudom, e Ház falai között nem túl gyakori erkölcsre hivatk ozni, én mégis megteszem, bocsássák ezt meg nekem, mert mélyen hiszem Berzsenyi Dániel igazságát, aki szerint “minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed”. Visszatérve Magda Pál figyelmeztetéséhez, mini szterelnök úrtól azt kérdezném: jó helyen van ön most, miniszterelnök úr? Megfelel ön a nagyobb erkölcsi kötelességteljesítésnek?
