Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP):
1023 Mindaz, amiről önök azt mondják, vagy Révész Máriusz azt mondja, hogy ez csak a megszorítás, a sarc, a pénzkivétel, ez természetesen nem igaz, hiszen egyetlen fillért sem óhajt ez a törvényjavaslat kivonni a közoktatásból. Pusztán szembenéz azzal a ténnyel, hogy nem tud az eddigi ütemben növekedni a ráfordítás, és azt szeretné elérni, hogy a rendelkezésre álló keretekb ől több lehetőség legyen arra, hogy ezeket a mindannyiunk által látott és az iménti néhány percben pertraktált problémákat lehessen megoldani. Erről szól ez a törvényjavaslat, képviselő úr, nem arról, hogy pár milliárdot a kormány zsebre kíván tenni. Köszö nöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Folytatjuk a normál felszólalásokat. Hargitai János képviselő úré a szó. DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! É n is azt gondolom, hogy a kormánypárti képviselők közül is volt jó néhány olyan megszólalás, amire figyelnünk kellett, a tisztességes szándékot nem vitatom, a gyakorló pedagógus, iskolaigazgató asszony, Tóth képviselő asszonyt is először hallottam, ilyenne k gondolom minden megszólalását. Sok mindenben egyet is értünk, ha jelszavakat fogalmazunk meg, akkor biztos, hogy egyetértünk, mondjuk, abban - ön mondta , hogy a kistelepülések óvodáit és iskoláit meg kell tartani. Eddig egyetértünk. A kérdés az, hogy a mi itt, a közoktatási törvényben le van írva, az kettőnk közös célját szolgáljae, vagy valamilyen más irányú mozgást fog eredményezni. Azt gondolom, hogy más irányú mozgást fog eredményezni. Erről szeretnék beszélni. De mielőtt erre rátérnék, néhány ténya datot hadd mondjak el itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt is. A 20012002es tanévhez képest, tehát amikor az Orbánkormány leköszönt, a szocialista kormány időszaka alatt az óvodák száma - ha állami és önkormányzati fenntartású óvodákról beszélünk - 2 70nel csökkent, ugyanilyen iskolák száma 346tal csökkent. Ez egy erős fogyásnak tekinthető. Mivel érték ezt el önök? (18.00) Csak pénzügyi megszorításokkal, ennek különböző technikáit alkalmazta a szociálliberális kormány az előző ciklusban. Talán a legt ragikusabb és legszégyenletesebb a büntető normatíva volt, amit bevezettek - igaz, ez csak négy hónapig működött , amikor a kicsi osztálylétszámokkal működő fenntartókat azzal büntették, hogy egy tanuló után nemhogy több támogatást adtak volna, ami az Orb ánkormány idején gyakorlat volt, hanem 10 ezerrel kevesebb volt az ilyen fenntartóknak járó fejkvóta. Azután rájöttek arra, hogy ez mégiscsak nagyon messze van az alkotmányosságtól, és akkor jött a többcélú kistérségi társulások rendszere. Megint nincs kö ze az alkotmányhoz az azon keresztül működő finanszírozásnak, ez nekem szent meggyőződésem, mert most is megsértik a normatív finanszírozási rendet. Most is az a gyakorlat, hogy ha, mondjuk, Mosonmagyaróvár fenntart egy olyan iskolát, ami tökéletesen kihas znált - mondjuk, átlagban 25 gyerek legyen egyegy osztályban , ha ezt Mosonmagyaróvár egyedül tartja fenn, akkor kevesebb támogatást kap az államtól, mintha Mosonmagyaróvár és a szomszéd kistelepülés közösen működteti ezt az iskolát. Ennek nincs köze a n ormatív finanszírozás alkotmányban elvárt elvéhez, mégsem elégszenek meg a pénzügyi szorítással. Most továbbmennek. Arra is szeretnék rámutatni, hogyan függnek össze a most, ebben a nyári melegben elénk került törvények. Egy láthatatlan kéz - tekintsük ezt a kormánynak - minden egyes törvénynél ugyanazt a szemléletet hozza vissza. Az alkotmánymegváltoztatási szándékra utalok, az önkormányzati törvény megváltoztatásának szándékára utalok, és itt a közoktatási törvény
