Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÁGH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
103 tudták megvásárolni a gépeket, akik jobb módúak volta k. Önök nem fogadták el ezt a módosító javaslatot sem, amit az MDF annak idején mondott. Mécs Imre képviselőtársam támogatta az SZDSZ színeiben - akkor még SZDSZes képviselőként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy a P Cket meg lehessen venni alkatrészenként is. Most meg fog szűnni ez az egész kedvezmény. Önök ezt meg fogják szavazni a választási ígéreteikkel ellentétben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Újabb kétpercesek következnek. Megadom a szót Ágh Péter képviselő úrnak, Fidesz; a kártyáját legyen kedves elhelyezni a megfelelő helyen. ÁGH PÉTER (Fidesz) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A szocialista padsorokból hallhattuk, hogy a tandíj milyen módon érintené a fiatalokat. Gyakran elhangzik a sajtóban is, hogy ez a minimálbér negyvenszeresét kitevő kereset esetén sújtja a fiatalokat, ami bruttó 208 ezer forintot jelent. Viszont ha ennek a nettó összegét vesszük, ez 100120 ezer for int körüli összeg körül mozog, ami azt jelenti, hogy ebből a pénzből egy fiatalnak családot kell alapítani, ebből a pénzből egy fiatalnak lakást kell vásárolnia, ebből a pénzből egy fiatalnak a diákhitelt kell törlesztenie, és önök még ezeket a terheket me g akarják növelni. Ezt ezért tartjuk elfogadhatatlannak, hiszen véleményünk szerint az, hogy a fiatalok állandóan az önök megszorításainak áldozatai, nem tartható. Nem tartható az a politika, amit az elmúlt négy évben önök követtek. Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Két előre bejelentett felszólaló van még hátra. Bencsik János, Fidesz, és Vígh Ilona képviselő asszony, Fidesz. Bencsik János képviselő úr, tessék! BENCSIK JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! 1945. 1945ben, a világháború utolsó esztendejében volt hasonlóan magas a magyar állam deficitje, mint most. Akkor egy világégés kellett hozzá. Most elegendő volt négyesztendőnyi szocialistaszaba d demokrata kormányzás. Akkor eleink a romok alól kaparták ki ezt az országot, és valóban új Magyarországot építettek, tettekkel, nem pedig szavakkal, üres szavakkal és ígéretekkel. Akkor az újjáépítéshez szükség volt építőanyagra. Gyárak sorát építették, a gyárak pedig igényelték a munkavállalók meglétét. Kapóra jött tehát a vidéki parasztemberektől elvett földek után földönfutóvá tett munkaerő megjelenése, akik a toborzók karjába szaladtak, és létrejöttek az úgynevezett csinált, szocialista típusú városok . Ezekbe a városokba úgy érkeztek ezek a munkavállalók, hogy megígérték nekik a lakást, a jó állást, a sokkal jobb szolgáltatásokat, és ezt teljesítették is. Éppen ezért alakult ki mind a mai napig az a helyzet, hogy a lakótelepek népe nagyon hálás a balol dalnak. 1990. 1990ben összeomlott ez a nagy szocialista ipari konglomerátum. Kis híján maga alá temette a százezres nagyságú nagyvárosi, lakótelepi közösségeket. Tizenhat esztendeje szolgálok Tatabánya városában polgármesterként. Láttam azt, amikor a söté títőfüggönyöket elhúzták az ablakon, és nem mentek ki a munkanélkülivé vált emberek az utcára, mert szégyellték, hogy munkanélküliek. Aztán lelket öntöttünk egymásba, új gyárakat építtettünk, munkahelyeket hoztunk létre.
