Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz):
101 elvárható biztonságnak lényegében a két légzsák is eleget tesz . Nem vesszük meg, mert megfontoljuk, hogy mire költjük a pénzünket. Akkor miért várjuk el ezt a társadalombiztosítástól? Azt gondolom, az ilyenfajta megfontolások alapján van most helye a stabilizációnak, amely azután megalapozza azokat a reformokat, amel yekre, azt hiszem, régóta szükség van. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Szólásra következik Koszorús László, Fidesz; őt követi Bencsik János, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr. KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagy megdöbbenéssel olvastuk a kormány korábban titkolt programját, az Új Esélyegyenlőség 20062008nak nevezett, a fiatalokat nagyban sújtó ötletdzsungelt. Persze az elmúlt négy évben bőven volt alkalmunk megszokni, hogy a megszorításokat rajtunk kezdik, és a nekünk tett ígéreteket rendszeresen meg is szegik. Már az sem új, hogy 2002ben hadat üzentek nekünk, persze az fáj, hogy ezt a hadüzenetet újra meg újra megerősítik. A miniszterelnök úr pedig egy őszinte pillanatában egyenesen odáig ment, hogy az ország legnagyobb tehertételének azt nevezte, hogy a fiatalok itt, Magyarországon szeretnék megtalálni a boldogságukat. De elemezzük azt a lendületet, ami minket, magyar fiatalokat az új Magyarországba vezet majd! Önök nem is olyan régen, mondhatni, fényes tekintettel bejelentették a diákhitel kamatainak csökkentését, tízezer kollégiumi férőhely megépítését vagy akár az ingyenes utazást a lakhely és az oktatási intézmény közt. Mint ahogy ezt már önöktől jól megszokhattuk, az e redmény most is egy nagy kerek nulla. De ne is beszéljünk a múltról! Nézzük az új szereposztásban, a második felvonását kezdő kormány pénzbehajtási akcióját! Arató Gergely politikai államtitkár vagy az SZDSZes Sándor Klára a választási kampány hevében non szensznek, illetve kacsának nevezte egy esetleges tandíj bevezetését. Sajnos nem kellett sokat várni, bebizonyosodott, hogy minden csoda csak három napig tart. Szomorú látni, hogy sem az MSZP, sem az SZDSZ parlamenti szinten nem vállal felelősséget, csak l apul ismételten a padsorokban. Önök tényleg komolyan gondolják, hogy egy átlagcsalád meri vállalni azt a kockázatot, hogy az orvostudományi egyetem elvégzése után kifizet majd 13,8 millió forintot, főleg úgy, hogy a diploma megszerzése után a fiatal család ot alapít, otthont teremt, és ezek bizony nem kevés kiadással járnak? Ezek után elmondhatjuk, hogy Magyarországon nemcsak az esélyegyenlőség sérül súlyosan, de a versenyképes tudás megszerzése is távol kerülhet soksok fiataltól. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, nemet kell mondanunk arra az MSZPSZDSZes oktatáspolitikára, amely szerint az tanul, aki fizet. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évek legnagyobb kudarca talán mégiscsak az volt, amikor 330 millió forint elköltése után nem sikerült megal kotni önöknek az ifjúsági törvényt. Ebből a pénzből, képviselőtársaim, 45 játszóteret lehetett volna biztonságossá tenni, vagy ahogy Keller képviselő úr régebben is mondta, 150 lélegeztetőgépet lehetett volna vásárolni. Tisztelt Képviselőtársaim! Összefogl alva: fizetnünk kell milliós tandíjat, törlesztenünk kell az egyik legdrágább hitelformát, a diákhitelt, felvehetünk méregdrágán lakáshitelt, és egyébként elmehetünk külföldre, mert itt csak tehertétele vagyunk a saját országunknak. Felmerül a kérdés, hogy mi is maradt nekünk, fiataloknak. Nagy nehezen sikerült találnunk egyet, ez pedig az utazás