Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. május 30 (2. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt:
9 hogy az ország sokat változott, az emberek rendkívül sokat változtak. Az is igaz, hogy legtöbbjüknek nem volt választása, csak az, hogy változni kellett. Új szakmát tanultak, nagyon sokaknak megváltozott kényszerűségből a munkahelye, nem kevesen naponta elindulnak nagyon nagy távolságokba, hogy elvégezhessék dolgukat. Míg az emberek sokat változtak, nem kevés terhet, konfliktust vállalva, az állam és a pol itika világa 1990hez képest nagyon keveset, majdnem azt mondanám, hogy inkább mozdulatlanságba merevedett. (14.00) Magyarország, miközben mutatja a dinamizmus, a változás képét, aközben mutatja a mozdulatlanságot is, és azt mondjuk, hogy hagyjuk a sok, ön magáért való vitát - elég sokat vitatkozunk mi itt egymással, időnként úgy látom, hogy a legfontosabbhoz képest jelentéktelen dolgokon , álljunk neki, beszéljük meg, hagyjuk a politikai presztízsvitákat; hagyjuk, hogy önmagunkkal foglalkozzunk, hogy azt g ondoljuk, hogy az a politika, hogy én mondok valami cifrát az ellenzéknek, az ellenzék meg válaszol rá, hogy időnként szimpla, időnként bonyolult kommunikációs játékot játszunk egymással. Azt gondolom, hogy a mérce ne egymás legyen, hanem függesszük inkább szemünket arra, hogy a világ valami elképesztő erőben vált, elképesztő tempóban megy előre és változik. Mi, magyarok ehhez képest a győztesek között szeretnénk lenni, vagy megelégszünk azzal, hogy itt egymással foglalatoskodunk? Nagyon más a világ képe, m int volt akár csak 15 évvel ezelőtt. Világunkat átalakító, új realitások jelentek meg. Mindaz, ami mára hétköznapivá vált, ahogyan élnek gyerekeink, ahogyan végzik a munkát itthon, Magyarországon és szerte a világban, ennek eszközei, kultúrája, technikája legfeljebb ígéret volt a kilencvenes évek legelején. Miközben a képviselők itt a parlamentben, ha kedvük tartja, akkor bekapcsolják a számítógépüket, nézik, hogy mi történik a világban, messzi világ tudáskincsét hozzák ide, eközben az internet keresőrendsz ere, a Netscape 1995ben jelent meg először. Micsoda világ! Ma már ez természetes. A politika pedig őrzi régi hagyományait, struktúráját, kultúráját. Képviselők sokasága végzi a munkáját, kiváltva nemegyszer egyébként a bennünket néző, a bennünket választó sokaság kritikáját, hogy nem ülünk itt a teremben, miközben pontosan tudjuk, hogy a munka nagyobbik része nem itt zajlik, nem itt történik, sokkal bonyolultabbak lettek az érdekviszonyok és a mechanizmusok, hogy kevesebb ember egy jobb szabályozással talá n több lenne - meg hát olcsóbb is, lássuk be! Azt látom, hogy a legsikeresebb vállalatok, amelyek diktálják a tempót, az elmúlt 15 évben nem egy esetben harmadannyi erőforrással ötször akkora teljesítményt nyújtanak. Ettől a legjobbak, ettől alakítják a vi lágot. Az állam pedig ehhez képest lassan bandukol, és megmagyarázza, hogy miért nem tud változni. Az embereknek mondja, hogy változzatok; időnként még azt se, azt mondja, hogy ne változzatok, majd megvédünk benneteket, azt hiszi, hogy ezzel jót tesz. Éppe n ellenkezőleg! Jó lenne, ha mi, akik a magyar állam képviselői is vagyunk, jó lenne, ha mi, akiknek dolgunk az is, hogy példát mutassunk, hogy hogyan lehet ebben az új világban is sikeresnek lenni, képesek lennénk ebben mintát mutatni, hogy van bátorságun k hozzányúlni, hogy van bátorságunk átalakítani az állam működését sok területen, átalakítva a parlament működését, létszámát, választását, átalakítva az önkormányzatok működését, létszámát, átalakítva a mögötte lévő intézményeket, átalakítva a párt finans zírozását vagy a pártok finanszírozását, amelyet folyamatosan körülleng sokak gyanúja, hogy ott több pénz folyik el, mint amennyit ők törvényesen elkölthetnének. Ezek azok a kérdések, amelyek itt vannak közöttünk, és mintha keveset beszélnénk róluk: végigg ondolni, hogy lehete szorosabb együttműködés város és falu között a kistérségben, hogy nem hoznae többet, ha az állam egy sor funkcióját regionális szintre helyeznénk, sőt átadnánk regionális önkormányzatoknak, hogy közelebb kerüljön az emberekhez. Soks ok ügyünk lenne nyitva. Nem tudunk egymás nélkül megállapodni. Nem tudunk egymás nélkül egyről a kettőre jutni. Olyan az alkotmányjogi berendezkedésünk, hogy kormány és ellenzéke az állam átalakításának, az önkormányzatiság átalakításának, a politikai rend szer alappilléreinek akár csak korrekciójában is