Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZŰCS LAJOS jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt:
48 Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Honf itársaim a televíziók előtt és a rádiók mellett! (9.10) Erős és büszke Magyarországot szeretnénk, ez mindegyikünk vágya. Erőset, amelynek erejét polgárai tehetsége, szorgalma, vállalkozó kedve és képessége adja egy olyan nyitott világban, amely képes arra, hogy meghallja milliók szavát határon belül és határon kívül, egy olyan nyitott világban, amely képes arra, hogy együttműködjön a XXI. század új realitásai között a globális világgal. Igen, büszke Magyarországot szeretnénk. Olyan országot, amelynek büszke ségét történelmi, nemzeti teljesítménye, kultúrája, nyelve, történelme adja, de amely nem elégszik meg ennyivel, hanem azt mondja: büszkeségem mában rejlő igazi gyökere az a teljesítmény, amellyel mi itt és most rendelkezünk, és amely teljesítménynek eredm ényét majd az utókorra hagyjuk, azt üzenve, hogy élt itt soksok korosztály együttesen olyan teljesítményben, amely egy jobb jövőt teremtett gyermekeink és unokáink számára. Eddig nyilvánvalóan nincsen vita közöttünk sem a parlament különböző felei között, sem pedig valamennyi jóakaratú magyar ember között. Hiszen mi más lehetne a végcél? Erős, sikeres ország, amely büszke polgáraira és büszke teljesítményére. Nyilván a vita az, hogyan lehet ezt megtenni, meg egyáltalán, mi a mérce. Mert ha célokat tűzünk k i magunk elé, akkor azt kell hozzátenni: de mihez mérjük önmagunk teljesítményét, mi a viszonyítási pont? 198990ben a viszonyítási pont Magyarország számára a szabad és demokratikus világ volt; ha egyszerűen fogalmaztuk meg, akkor azt mondtuk: a fejlett Nyugat. A fejlett Nyugat szabad és demokratikus, versengő világához képest fogalmaztuk meg a céljainkat, és próbáltuk meg berendezni az új Magyarországot. Bölcsen és okosan a rendszerváltás erői - színes, sokfajta erő - úgy döntöttek, hogy Magyarország a v ilág legfejlettebb régióihoz kíván csatlakozni, és Magyarország berendezkedését alapvetően a fejlett Nyugat mintáit tanulmányozva, abból levezetve fogja megteremteni. Ugyanakkor 2006ra minthogyha ez a viszonyítási pont megvá ltozott volna. Magyarország ezt a külső viszonyítási pontot mintha elveszítette volna, és egyre inkább a magyar közélet, a magyar politika belső megosztottságára reflektáló és belül pörlekedő világgá vált, ahol elhomályosult az az észlelés és értékelés, ho gy merre megy a világ, mi a helyünk ebben itt nekünk, magyaroknak, mi lehet a szerepünk, miben kívánunk alkalmazkodni és miben változtatni. Kik vagyunk mi ebben az új, globális világban? Magyarország tekintetét és a magyar közélet legfontosabb szereplőinek figyelmét a változó világ új realitásai helyett belső vitáink kötötték le. Egyre inkább az történt, ahogy távolodtunk a rendszerváltástól, hogy nem az vált a politikai közbeszéd meghatározó elemévé, hogy merre mozog a világ itt körülöttünk DélkeletÁzsiát ól, mondjuk, ÉszakAmerikáig, hogyan változott meg az utolsó tizenöt évben szinte minden körülöttünk, és hogyan lehet ebben az új világban Magyarország sikeres, hogyan lehet ő a legjobbak között, hanem ahogyan olvasgatjuk az újságot, nézzük a televíziót, e gyre inkább arról szólnak a történeteink, hogy egyik pártvezető mit mond a másiknak, egyik párt a harmadiknak, hogyan reflektálunk mi egymásra. Ezek a viták az esetek túlnyomó többségében nagyon is belső dolgainkról szólnak, sok esetben lényegében figyelme n kívül hagyva, hogy a világ pedig megy és verseng, nem egy esetben valóban a mi rovásunkra is kívánja érvényesíteni saját akaratát. Milyen lett ez a világ? Merthogy nyilván csak azt tudom ajánlani Magyarországnak, hogy merjen változtatni és visszatérni a rendszerváltás nemes hagyományához, merje újra azt a célt kitűzni maga elé, hogy teljesítményét a világban kívánja megmérni, hogy nem lehet más nemzeti cél, mint jónak, bizonyos ügyekben a legjobbnak lenni, hogy az igazi patriótapolitika az, hogy ebben a n agy globális versengésben, a verseny és együttműködés fura, kusza világában mi, magyarok nemcsak hogy megálljuk a helyünket, de a legjobbak közé fogunk tartozni.
