Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 9 (4. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt:
191 Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a k ormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnökjelölt Úr! Kedves Képviselőtársaim! A képviselői felszólalások végére értünk. Most kerül sor miniszterelnökjelölt úr válaszára, majd azt követ ően határozathozatallal folytatjuk munkánkat. Megadom a szót Gyurcsány Ferenc miniszterelnökjelölt úrnak. Öné a szó. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnökjelölt : Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen a vita lehetőségét. Köszönöm szépen, hogy a benyújtott kormányprogramban foglaltakat támogatták, kritikával illették, kiegészítették, módosító javaslatokat tettek. Ezeket végiggondoljuk, megfontoljuk, a legjobb tehetségünk szerint és a szá ndékainknak megfelelően építkezünk ezekből. Miről szól az ország előtt álló legnagyobb kihívás? Arról, hogy az igazi nagy történelmi dilemmára, amely elődök hosszú sorának komoly fejtörést okozott, hogy haza és haladás ügyét hogyan lehet összekapcsolni, va jon erre a dilemmára a mai Magyarország képese választ adni. A parlament mindig nagyon csalóka képet mutat. A parlamentben okszerűen és érthető módon kormánypártiak és ellenzékiek ülnek. Aki csak a parlamentet látja, könnyen azt gondolhatná, hogy a nagy k érdések, a legfontosabbak ekként osztják meg az ország lakosságát. Miközben, azt hiszem, a legnagyobb kérdés, a haza és haladás dilemmájának kérdése elsősorban nem megoszt, hanem együtt tartja az országot. Sokaknak fel volt adva a lecke az elmúlt másfél év században, sokszor kellett megbirkózni ezzel a dilemmával politikusoknak. És nem csak kormányról vagy miniszterelnökről beszélek, ugyan, dehogy! Balga lenne az a kormány és balga az a miniszterelnök, aki úgy gondolná, hogy erre a kérdésre ő egymagában - bá rmennyire elhivatott, bármennyire megáldotta a sors tehetséggel és nyilván nem egy esetben ilyenolyan fajta emberi nyavalyával és fogyatékossággal - tud hatásos választ adni. Ez a kérdés Magyarország dilemmája. Megmaradni a világban magyarnak, de nem bezá rkózva, együtt menni a világ folyásával, sőt megpróbálni nem megrettenni attól, hogy a világ alakulását befolyásolni kell, nem megijedve mindattól, amit a változó világ ránk testál, hanem azt mondani, hogy gyerünk, magyarok, meg tudjuk ezt csinálni, és min deközben horizontunkat az egymással való pörlekedésből, vitából a nagy történelmi kihívásokra helyezni. Ez az igazi kérdés! (10.40) Ehhez a dilemmához képest a vita jelentős része a megoldáshoz sokat, kézzelfoghatót nem tett hozzá. De ez nem azt jelenti, h ogy fel kellene adni az együttmunkálkodásnak az abban való elkötelezettséget és az abban való érdekeltséget; nem, csinálni kell. Nem érdekes, ha nem megy most a kormányprogram vitájában; nem érdekes, ha sokan úgy gondolják, úgy látják, hogy folytatódnak a korábbi kisstílű politikai viták. Érdektelen, tudniillik a nagy ügy mellett ez eltörpül. Eltörpül, hogy buta, méltatlan vádak is elhangzanak; hogy szokásos praktikákkal politikusok – és most nem mondom, hogy kormánypártiak vagy ellenzékiek – előszeretettel kiforgatják egymás szavát, és méltatlanul vádolják meg egymást, nem egy esetben hazafiatlannak feltüntetve a másikat, vagy éppen azzal vádolva, hogy nemzetének rossz sorsát kívánná. Nem fontosak, a szó ebben az értelemben érdektelen. Nem tudnak olyat mond ani, hogy eltántorítsanak attól, hogy újra és újra meg kell próbálni együttműködni, mert ezt az országot tízmillióan itt, a határon belül és sok millióan a határon kívül olyannak szeretnénk látni, amelyben van értelme az együttműködő partnerségnek, amelybe n van értelme a közös cselekvésnek. Menni vagy maradni, haladás vagy maradás - ez a nagy dilemma. Úgy általában azt mondani, hogy menjünk, de igazából, ha csak arra futja ezek után, hogy védjük a mait, védjük a pillanat
