Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 9 (4. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - NÉMETH ZSOLT jegyző: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
172 Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim é s Uraim! Tisztelt Magyar Országgyűlés! Egy vitában, különösképpen, hogyha az a vita a kormányprogramról szól, helyes és előnyös dolog, ha részleteket látunk, és a részletek láttatása mellett a folyamatokról és az egészről is tudunk képet alkotni. Egy olyan területen, mint az oktatás és a kultúra, a magyar tudomány kérdése, sok részkérdés merülhet fel, amely már önmagában is nagy jelentőséggel bír, mégis úgy gondolom, hogy fontos és szerencsés, hogyha a folyamat egészét megpróbáljuk akár csak néhány percben bemutatni. Azért gondolom, hogy a folyamat egészéről kell beszélni, mert miközben az elmúlt években jelentős viták voltak erről a kérdésről - helyes, hogy voltak , nem kétséges előttem, hogy az elkövetkező években is nagy és jelentős nézetkülönbségek alak ulnak ki vagy maradnak. Állunk elébe! Akkor van ennek persze értelme és haszna, hogyha nem önmagukban fölösleges részletkérdésekről vitatkozunk, hanem az egészről, és a vitának az az eredménye és szándéka, hogy a magyar oktatásügy, a magyar kultúra ügye, a magyar tudomány ügye előbbre megy. Reform ugyanis az én felfogásom szerint az, hogyha energiaösszpontosítás és persze nem kevés pénz hozzáadásával előbbre jutunk, mint ahonnan elindultunk. Az oktatásügy évszázadok, évezredek óta azért működik, hogy a feln övekvő generációk több tudással, nagyobb tapasztalattal rendelkezzenek. Ezért én most nem a hagyományos felosztásban - ahogy szokás: közoktatás, felsőoktatás, felnőttképzés - haladnék, hanem ahol valóban meg lehet ragadni a problémát, és őszintén remélem, hogy az elkövetkező időszakban erről sok szó esik. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Másfél évtized alatt a négyszeresére emelkedett Magyarországon a hallgatói létszám. Közösen akartuk ezt, jó, hogy sokkal több hallgatója van a magyar felsőok tatásnak, mint 1990ben. Hogy csak néhány számot mondjak: az 199091es tanévben 108 376, ebben a most még le sem zárult tanévben pedig 424 161 hallgató van. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak ellenzékben és kormánypártokban! Én úgy érzem, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt fél évtizedben egymást hajszoltuk bele egy olyan expanzióba, amelynek méreteit és hatásait már kellő időben nem mértük fel. Igen, szükség volt Magyarországon arra, hogy sokkal és lényegesen több hallgató legyen, de elértünk egy bizonyos pontot, amely ponton túl a magyar felsőoktatás színvonalának rovására ment mindez, és miközben nem tudtuk a felsőoktatási infrastruktúrát lényegesen javítani, ez az országunk számára meghatározó ágazat károkat szenvedett. Valahol ott, ahol 20 012002ben a létszám állt, ez olyan 381 ezer fő, azt gondolom, hogy elérte azt a pontot, azt a teljesítési lehetőségi pontot a magyar felsőoktatás, amelyet én érdemesnek tartok arra, hogy egy viszonyítási szám legyen. Támogatom és támogatjuk a magyar univ erzitás program továbbvitelét, és minden erőmmel azon leszek, hogy a magyar felsőoktatás épületeit, infrastruktúráját úgy sikerüljön megerősíteni, hogy egy modern, valóban hatásos és jó képzést nyújtó felsőoktatás legyen és lehessen Magyarországon. Ezt ref ormnak tartom. Azt reformnak tartom, amikor egy infrastrukturális megerősítés valóban a színvonal érdekében képes nyújtani. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy igenis felelősségünk van nekünk, a magyar politika alakítóinak nemcsak akkor, amikor aziránti problémá inkon siránkozunk, hogy sok diplomás nem tud elhelyezkedni, hanem akkor is, amikor kellő időben a korábbiakban nem szóltunk bele elég határozottan, hogy milyen képzési ágakban van szükség ténylegesen több hallgatóra és mely képzési ágakban kevesebbre. Ez í gy, tisztelt hölgyeim és uraim, nem megy! Nem megy tovább, mert aki nem látja, hogy a bemenetnél is megvan a probléma, és csak a kimenetnél látja az okokat és aztán kesereg, az valóban alkalmatlan arra, hogy a folyamat egészére megoldást találjon. Az nem m egy, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy éveken, évtizedeken keresztül valóban a magyar felsőoktatás ontja magából a tanítókat és tanárokat, miközben azt kell mondanom önöknek, hogy több mint 300 ezer gyermekkel van kevesebb a magyar általános iskolai rendsze rben: 1990ben még 1 177 612 gyermek járt általános iskolába, ebben a tanévben pedig most már több mint 315 ezerrel kevesebb, 861 858.
