Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
111 Köszönöm, elnök úr. Kérem, hogy Kuncze képviselő urat néha intse nyugalomra. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (d r. Világosi Gábor) : Tanácsot még nem kérek, képviselő úr. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Megpróbálom fölidézni, hogy hol tartottam, mielőtt a képviselő úr belekiabált. (Kuncze Gábor: Hogy mennyibe kerül az átlagnak a képzési hozzájárulás.) Köszönöm. (Kuncze Gá bor: Látod, és még te mondod, hogy hagyjalak békén!) Tehát mindenki, aki mondjuk, közalkalmazottként nettó 130 ezer forintot keres, annak fizetnie kell. Vajon mi értelme van? Most március 1jén lépett hatályba a felsőoktatási törvény, durván száz napja. Eb ben a törvényben az szerepel, hogy minden magyar állampolgárnak képességei alapján joga van egy ingyenes diplomára. Fél éve fogadtuk el ezt a törvényt, száz napja lépett hatályba. Mindenki 12 évfolyamot ingyen tanulhat Magyarországon. Vajon mi vezette önök et arra, hogy szemben a száz nappal ezelőtt, igaz, a kampányban mondott szép és zengzetes ígéretekkel - minden szép lesz, minden jó, a jólét erős , most az ellenkezőjét tegyék, minden korábbi fogadkozásukkal szemben most fölemeljék az áfát vagy épp beveze ssék a tandíjat? Mi értelme a tandíjat bevezetni ezen a módon? Lehetne az egyik magyarázat, hogy oly nagy a költségvetési hiány, akkora lék tátong a “Költségvetés” feliratú óceánjáró oldalán, hogy bármivel, ami a kezünk ügyébe esik, be kell azt tömni, el k ell rekeszteni ezt a rést. De nézzük csak meg jobban! A gyerekek fele valóban brutálisan meg lett sarcolva, de a másik felénél ez csak 2007től, felmenő rendszerben lép életbe, és 20102015 között jön talán ebből néhány milliárd forint a költségvetés számá ra, tehát ezt a rést ezzel az eszközzel nem lehet betömni. (15.40) Mi akkor a magyarázat? Két lehetséges út van. Az egyik: vagy nem ezt akarják csinálni, hanem úgy járnak el, ahogyan eljártak az előző ciklusban a támogatott lakáshiteleknél, hogy először cs ak kisebb szűkítés, majd egy nagyobb kiterjesztés, először csak felmenő rendszerben vezetik be az értelmiségi adót, majd mindenkire, akinek diplomája van, hiszen mi oka lenne, hogy csak a most tanulók fizessék meg a diplomájuk árát (A kormánypárti padsorok felé mutatva:) , ön, ön vagy éppen ön, miért nem. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Ez már bizony jelentős bevételt hozna a költségvetés számára. Ez az egyik opció, nem hiszem, hogy ma bevallanák, ha ezt terveznék titokban, mert akkor miért titkolnák el. A m ásik lehetséges út, hogy nem a költségvetési hiány a magyarázata ennek, hanem más oka van. A tandíjról önök azt mondják, hogy nem zárja el a fiatalok, a szegényebb családok gyermekei elől a tanulás útját, hiszen azt majd utólag kell fizetniük a keresetükbő l. Ez nincs így. Amikor 1995ben Horn Gyula kormánya Bokros Lajos idején bevezette a tandíjat, 14 százalékkal esett, zuhant a jelentkezések száma. 14 százalékkal kevesebben kísérelték meg egyáltalán az egyetemre, főiskolára való bejutást. Az elmúlt négy év ben, az önök első kormányzásának az idején 20 százalékkal csökkent az egyetemre, főiskolára jelentkező diákok aránya, és ezt nem magyarázza a demográfiai csökkenés, ennél jóval nagyobb volt a csökkenés. Az önök elmúlt négyéves kormányzása alatt összességéb en 15 ezerrel kevesebb gyerek juthatott be teljes értékű, egyetemi, illetve főiskolai végzettséget nyújtó képzésre. Itt van előttem a rektoroknak kiküldött levelük, amiben a jövő évre a képzési keretszámokat megtervezik. 10 százalék további csökkentést jav asolnak csak a következő évre. Azaz önök az elmúlt négy évben is már zárták azt a kaput, amin keresztül följuthat valaki, előrejuthat valaki, mert igenis ma Magyarországon az egy hallatlan nagy érték, megbecsülendő érték, hogy a magyar családok és a magyar gyerekek az előrejutás, a társadalmi felemelkedés lehetőségét a tanulásban látják; nem a seftelésben, nem az ügyeskedésben, a privatizációban, hanem abban, hogy energiát, pénzt, időt szánnak arra, hogy tanultabbak legyenek. És mindenki, aki ezt a törekvés t segíti, az jót tesz Magyarországnak, és
