Országgyűlési napló - 2006. Az Országgyűlés alakuló ülése
2006. május 16 (1. szám) - Bejelentés képviselői tisztséggel való összeférhetetlenségről:
8 A történelemkönyvekből és vonatkoz ó iratokból sok minden megtudható, azonban homályban vannak, mintegy rejtve maradtak olyan események is, amelyeket a résztvevők nem említettek, vagy később a nyomozás nem göngyölített föl. Minthogy én október 27ével kezdődően november 3áig a Parlament ép ületében mindennap itt jártam, most, ötven esztendő elmúltával érdekes lehet visszaidézni egy jelenetet, ami nem nagy titok, de nem szokás emlegetni. Október 31én a miniszterelnök és a miniszterelnökhelyettes, Nagy Imre és Tildy Zoltán szobáihoz vezető t ársalgóteremben, régi ismerősök és politikai barátok jelenlétében körben állva beszélgettünk: Dudás József, Vass Zoltán, Kelemen Gyula, Farkas Ferenc, Kerék Mihály, Tildy László és jómagam, Horváth János. Éppen belépett a terembe Kádár János a rádiószobábó l jövet, ahol elmondta beszédét a kompromittált kommunista párt feloszlatásáról és az új kommunista párt megalakításáról. Többen gratuláltunk Kádárnak a bölcs lépés megtételéhez, amikor is Dudás József kérdést intézett hozzá: “János! Mit gondolsz, a jövő v álasztásokon hány százalék szavazatot kap majd a te pártod?” Kádár a maga torokköszörülő és nyakat vakaró félpercnyi gondolkodása után azt mondta: “Hát, olyan ötöt!” (Derültség az ellenzék soraiban.) Erre közbeszólt Vass Zoltán: “Jó, ha kettőt, János!” Tis ztelt Képviselőtársaim! Alakuló Országgyűlés! Beszédem elején feltettem a kérdést, hogy meddig marad még messze maga mögött Magyarország. Az eleddig érintett válaszok túlnyomóan az intézményrendszert érintették, de válaszaimból újból és újból kitűnik, hogy mennyire torzított és hiányos azoknak a témáknak az ismerete, amelyek a gazdaságpolitika bukdácsolásáért is felelősek lehetnek. Lényegében válaszadásaimban azt hangoztatom, hogy a bőség és jókedv országa eljövetelének előfeltétele az emberi lélekben leled zik: jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek; szeresd felebarátodat úgy, mint tenmagadat. A történelem szolgáltatja a példát: a másfél évszázaddal ezelőtti szegény sorsú Dánia az evangélikus főiskolák indításával lett a gazdag parasztok országa. További példák lehetnek Svájc, Finnország, Írország, ahol a bütykös kezű parasztok, halászok és favágók két generáció alatt világhírű mechanikusok, a polgári társadalom létrehozói lettek. Nálunk, Magyarországon a példaképekkel ellentétben még a XIX. század végén megindult prosperitás is elfonnyadt a feudális rendszer terhei és a háborúk megaláztatásai nyomában. Az erőltetett nagyüzemi monokultúra több százezer parasztember kivándorlását okozta, mert a nemzetgazdaságnak közel kétharmad részét tette ki az agrárium, aminek elmaradottsága fékezőként hatott a többi ágazatra is, a kézművességre, a kereskedelemre, a szellemi foglalkozásokra. Mire megjöttek a XX. század első évtizedei, akkorra már Európának szinte minden országában megvalósult a földreform, a kisüzemi belt erjes mezőgazdaság és általában a gazdaság. Párhuzamosan megnyílhatott a polgárosodás útja a kultúra szépségeivel és a civilizáció erényeivel. Minálunk még mindig kérdés, meddig marad utópia a kertMagyarország gondolata. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérve k érem önöket, mindenkit, aki figyel, higgyék el nekem, hogy szeretném mondandóimat boldogító próféciával végezni. Az édenkert ígérete azonban nem volna tisztességes, márpedig tisztességet elvárhat tőlünk a magyar nép, mert ha jó lélekkel végezzük munkánkat és teljesítjük hivatásunkat, akkor megadatik minden más is nekünk. Mert egy percre se feledjük el, mit üzen Vörösmarty Mihály: “Előttünk egy nemzet sorsa áll.” Tisztelt Képviselőtársaim! E gondolatok jegyében kimondom a Magyar Köztársaság Országgyűlése ala kuló ülésének megnyitását. Köszönöm a meghallgatást. (Nagy taps.) (14.40) Bejelentés képviselői tisztséggel való összeférhetetlenségről:
