Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 13 (287. szám) - Karsai Péter (MDF) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Mi folyik a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnál, avagy ez is egy újabb SZDSZ közeli kifizetőhely?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter:
306 tehát az adóbevételekből. Ezeket a forrásokat helyezi ki pályázati úton kutatásfejleszt ési tevékenységre különböző programokon keresztül. A Magyar Nemzet és a Heti Válasz tényfeltáró cikksorozatai után néhány hete már a Népszabadság is címoldalon számolt be a hivatal erősen megkérdőjelezhető támogatási gyakorlatáról: “Ismeretlen döntnökök, t itkos döntések” címmel. A hazai nagyvállalatok, a gazdasági élet szereplői, a kutatók körében osztatlan a felháborodás azzal a támogatási gyakorlattal szemben, amit a hivatal és annak vezetője folytat. A hazai pályázóknak sokszor méltatlan bírálati körülmé nyekkel kell szembesülniük, és nemegyszer azzal is, hogy olyan pályázatokat részesítenek előnyben, amelyek céljukat, irányultságukat tekintve nem felelnek meg a kiírásnak. A Magyar Innovációs Szövetség mint szakmai szervezet vezetője nyilatkozta a következ őket: “Éveken át harcoltunk, hogy a vállalatok elfogadják az innovációs járulékot, azt hangoztatva, hogy az az ő versenyképességüket is szolgálja. A jelenlegi pályázati gyakorlat ennek fényében nehezen védhető.” A Kutatás és Technológiai Innovációs Tanács elnöke szerint pedig: “A legnagyobb probléma, hogy a pályázati bírálatok és döntések áttekinthetetlenek és önkényesek.” Joggal fogalmazódik meg tehát a kérdés: mi folyik a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnál? És miért nem tesz semmit a két SZDSZes tárcavezető a törvényesség és a méltányosság helyreállítására? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kérdésre válaszol Dióssy Gábor államtitkár úr. (Jelzésre:) Nem, át kívánja adni Magy ar Bálint miniszter úrnak. Kérdezem, hogy elfogadjae a válaszadó személyében Magyar Bálint miniszter urat. (Karsai Péter: Igen.) Igen. Akkor, miniszter úr, öné a szó. DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Jó lett volna, ha általános és üres vádaskodás helyett bármilyen konkrétumot felsorolt volna arról, hogy mi is az, ami kifogás ennek az alapnak a működésében. (Karsai Péter: Lesz!) Ez az alap valóban az innovációs bevételekből és állami támogatásból gazdálkodik. Szakított hagyományos gyakorlatokkal, ami a kutatási pénzeknek például a kvázi szociális alapon történő leosztását követte a mindig aktuális intézményrendszeri igényeknek megfelelően; konkrét, komoly, nagy projekteket támog at, és ezeket a projekteket a legtöbb esetben konzorciális jelleggel versenyző projektcsapatok nyerik el, amelyekben a felsőoktatási intézményektől kezdve, kutatóintézeteken át, a gazdaság szereplőin keresztül nagyon sok mindenki részt vesz. Az egyik legsi keresebb projektje például a regionális tudásközpontok projektje, amelyben 2004 és 2006 között 21 milliárd forint az, amellyel a regionális tudásközpontok kialakulását és a tudásgazdaság megalapozását szolgálja. Ezeknek a projektnek az egyik jellemzője az, hogy egyetemi, főiskolai központokban kutatóhelyeket támogat, és ezek a kutatóhelyek magáncégekkel dolgoznak együtt. (16.30) Ma délelőtt volt például Gyöngyösön, a Károly Róbert Főiskolán egy ilyen aláírási ünnepség, ahol a biomassza energetikai használat ára, hasznosítására kiírt pályázatból mintegy 1,3 milliárdot nyert el a főiskola, konzorciumban tíz másik céggel, és egyben a főiskola fogta össze a Magyarországon ezen a téren kutatókat, a magáncégek további 320 milliót vittek be ebbe a vállalkozásba. Nem véletlen, hogy az ilyen típusú kutatási projekteknek az odaítélése nagyon sok megcsontosodott érdeket sért.
