Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 7 (286. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch-Für Tamás): - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
243 Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. DeutschFür Tamás) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Hörcsik Richárd képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót öt percben. DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Százharminckét évvel ezelőtt, 1874ben adták át teljes hosszában a forgalom számára az első magyargácsországi vagy galíciai vasútvonalat. Ez az esemény az akkori OsztrákMagyar Monarchia keleti csücskében egy stratégiai jelentőséggel bíró esemény volt, hiszen Bécset, Budapestet kötötte össze Sátoraljaújhelyen keresztül a galíciai Przemysl városával, ahol a Monarchia legnagyobb erődje emelkedett. E vasútvonalnak köszönhetően végre megindult egyfajta ütemes fejlődés, gazdasági fejlődés abban az egykori zempléni régióban, ahonnan akkorra már tízezrek vándoroltak ki a szegén ység elől Amerikába. Az északdéli vasút kiépülésével felfűzte egymásra Mezőlaborc, Homonna, Nagymihály, Terebes és az egykori vármegyei központot: Sátoraljaújhely városát, és bekapcsolta őket a Monarchia, és nyugodtan mondhatjuk, hogy az akkori Európa vér keringésébe. Nem meglepő tehát, hogy az előbb említett városok szinte mindegyike nagyon impozáns épületeket emelt az állomás fogadóépületeként, mintegy ezzel is kifejezvén ragaszkodásukat a vasút iránt. Aztán 1920ban egyszerre minden megszakadt. A békesze rződések három, illetve négy ország területére szabdalták fel a vonalat, és mindez a második világháború után megismétlődve, előrevetítette a térség leszakadását mind a három országban. Ezen még a későbbi KGSTkooperáció sem tudott igazán segíteni, mert má s vonalakra tevődött át a fejlődést jelentő forgalom. Tisztelt Elnök Úr! Amikor 2004. május 1jével a három ország együtt lépett az Európai Unióba, azok keleti régióinak civil szervezetei, köztük például a krosnói Portius Társaság, szinte egyszerre kezdtek el együtt, közösen gondolkodni: hogyan tudjuk kihasználni az uniós tagsággal előállt, annak keretei által biztosított új politikai és pénzügyi lehetőségeket a saját régiónk számára? Hiszen, mint új uniós tagországoknak, a kezükbe egy új lehetőség került a mára már bizony hátrányos helyzetű régióknak, a magyar és szlovák ZemplénZemplin és a lengyel kárpátaljai vajdaság együttműködésére. Ha egyszer már száz évvel ezelőtt fejlődést hozott az említett vasút, akkor miért ne próbálnánk éppen ezzel kezdeni a koo perációt, amely a vasút újjáélesztésével ismét egyfajta prosperitást hozna? Ezt mind a három országban felismerték, és azt is nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a régió uniós felzárkózásának egyik szimbólumává válhat a magyargalíciai vasútvonal megújítása . Tisztelt Elnök Úr! Az első lépésre a lengyelországi Krosno városában február 4én, 5én került sor egy nemzetközi konferencia megszervezésével, a “Portius Express nosztalgiavonat - a zempléngácsországi vasútvonal revitalizációjának gazdasági potenciálja ” címmel. Ezt a kezdeményezést felkarolta mind a három ország nemzeti vasúttársasága, a MÁV Nosztalgiavonat Kft. és a Magyar Borok Háza. Ennek köszönhetően jött létre ez a nosztalgiavonatutazás Sárospataktól Krosnóig, ami közel 200 kilométeres szakaszt je lentett, és hét órát tartott. Megjegyzem, hogy ha valaki helyi járatokkal utazott volna, akkor ötszörös átszállással tíz órát kellett volna utaznia, és mindez egyébként 1875ben alig négy órát jelentett. Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, hogy uniós tagságunk m ásodik esztendejében éppen elérkezett az idő, hogy hozzálássunk jól felfogott gazdasági érdekek miatt is e vonal revitalizációjához; egyébként az Európai Unió 2007es költségvetésében nagy lehetőségek vannak a vasút fejlesztéséhez. Ehhez
