Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 6 (285. szám) - Az ülés megnyitása - Képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
25 Áder úr, ezek az oszlopok a növekedés nagyságát mutatják (Felmutat egy grafikont. - Podolák György: Bizony, bizony.), azt a növekedést, amely 6,6 százalékról a választás időszakában 3 százalékig süllyed le. Azt a növekedést mutatják, a melynek a végeredménye az, hogy ezzel lényegében egy időben elkezd a foglalkoztatottság növekedése megállni. Ha olyan egyszerű lenne, mint ahogy ezt a mai ellenzék állítja, és ma már könnyű a dolgunk, kormányoztak ők is, kormányzunk mi is, hogy nem kell má st tenni, csak csökkenteni a járulékokat, és növekszik a foglalkoztatás, akkor erre lenne bizonyítékunk. Ehhez képest mire van bizonyítékunk? Mert van egy táblám, hogy pontos számot mondjak önnek. Arra van bizonyítékunk, hogy 2000 második felétől hiába csö kkentik tovább a társadalombiztosítási járulékokat, mert valóban csökkentik, nemcsak hogy nem növekszik a foglalkoztatás, hanem tovább csökken. Tehát van egy nagyon világos tény: 2000 második felétől önök tovább csökkentik a társadalombiztosítási járulékok at még további 4 százalékkal, ehhez képest a foglalkoztatás mintha nem akarná észrevenni, hogy mit döntött a kormány, egyetlenegy fővel sem növekszik a munkában lévők száma, hanem tovább csökken. Ez a tendencia tart lényegében 2003ig. Most az a kérdés, el hisszüke, hogy a választók ezt megértik, vagy azt hisszük, hogy semmi mást nem kell tenni, azt kell mondani nekik, hogy tudják mit, csökkentjük mindenkinek 10 százalékkal, ha kell, ha nem. Nem vagyunk hajlandóak belemenni, számokról vitatkozni, miközben a z egész országot akarjuk irányítani, és három hete senki nem válaszol arra semmit, hogy hogyan fogják kipótolni a nyugdíjalapból hiányzó 650 milliárd forintot. Egy szót nem mond erről senki; azt mondják, hogy majd a növekvő foglalkoztatás. De látjuk, a saj át kormányzati időszakukban sem növekszik a foglalkoztatás, miközben valóban folytatják a társadalombiztosítási terhek csökkentését 2001. január 1jétől és 2002. január 1jétől is. Kormányozni persze nyilvánvalóan nagyszerű víziók megfogalmazását jelenti. E tekintetben lelkesültség kérdése is, de végső soron, bár tudom, hogy ezzel nagyon sokszor éppen ellenben szoktak pörölni, hogy kinek mennyi szakértelme van, kormányzási tapasztalata van, érdemes már ránézni egyszer a számokra. Érdemes már komolyan venni az országot; érdemes már felelősen gazdálkodni azzal, ami itt közösen van. Nem lehet kihajítani az országban 650 milliárd forintot, miközben pontosan tudjuk, hogy ezek a kedvezmények nagyrészt olyan vállalatokat érnek el, amelyek ettől egyetleneggyel több embert nem fognak foglalkoztatni. Ami megtörténhet, hogy növekszik a tulajdonos eredménye. Azt is mondhatják erre, hogy jó, hát ebből az eredményből majd aztán beruházás lesz, beruházásból majd talán még foglalkoztatás, azaz lehet érvelést előadni, ami azt án vagy igaz, vagy nem. De nem lehetne mást tenni, és komolyan venni az országot? Hölgyeim és Uraim! Itt van ez az ország. Olyan ország, amelyet 2002ben a mai kormánykoalíció egy csökkenő gazdasági növekedéssel és egy csökkenő foglalkoztatással vett át. É s 2003ig tartott, amíg ezt az ütemet meg tudta fordítani. 2003 közepétől növekszik az ország gazdaságának növekedési üteme, egyre gyorsabb ütemben növekedett, és egyre és másra új munkahelyek keletkeznek. Több a munkahely, mint bármikor korábban, 360 ezer munkahelyet teremtettünk. Hogy közben egy nagyon mély szerkezetváltással megszűnt több mint 280 ezer? Ez csak arra ösztönzött bennünket, hogy még többet és még többet kelljen cselekedni. A kormányzásunk időszaka egyik oldalról leírható mint azoknak az erő feszítéseknek a sorozata, hogy valóban visszaadjuk azt a lendületét az országnak, amelyet 2001ben és 2002ben elveszített, hogy egy csökkenő foglalkoztatási trendet megfordítsunk. Ebben a kormányzati ciklusban legalább három dolgot csinálunk ennek érdekéb en. Egy: folyamatosan csökkentjük az adókat. Tudom, hogy kampányban egyszerű azt hangoztatni, hogy nem tudom, ki hányszor emelt adót, de soha egyetlenegyszer azt a számot nem mondta még el az ellenzék, hogy az összes jövedelmünkre vetítve növekedett vagy c sökkente az adóterhelés Magyarországon. Azért nem használják ezt a számot, mert tudják, hogy kiderülne, hogy éveken keresztül félrevezetik Magyarországot azzal a meglehetősen buta állítással, hogy hányszor változott
