Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 6 (285. szám) - Az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - JAUERNIK ISTVÁN (MSZP):
159 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Lezsák Képviselő Úr! Ahogy képviselő úr hozzászólt az idehozott témához, csupán egyetlen gondolatot szeretnék hozzátenni, támogatni azt a gondolatot, hogy a téma újragondolásának az ideje sose múlik el. A törvényjavaslat címében benne vannak ezek a szavak: határidők ismételt megnyitásáról és a k árpótlás lezárásáról. Magam is találkoztam ismételten olyan emberekkel, akik annak idején, amikor szabadságuktól megfosztva megint visszakerültek, olyan megalázva érezték magukat, hogy nem fogadtak el, különösen nem kértek kárpótlást. Aztán különböző megfo ntolások miatt évek múltán, a másokkal való érintkezés, a történelem újragondolása során az emberek újragondolták a helyzetüket és a világot, amiben élnek. Ilyen megfontolások alapján - és most nem kívánom ebben az éjféli órában részletezni - talán meg kel lene írnunk történészek és mások számára is, de különösképpen azon személyek számára, akik még mindig gondolkoznak azon, hogy igényeljeneke kárpótlást, elfogadjanake kárpótlást. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Mindenki! - aki hall bennünket. Tetszik tudn i - bizonyára van, aki tudja , vannak emberek, akik szemérmesek elfogadni. De aztán újragondolhatják. Mi, emberek, különbözőek vagyunk, különösen azok a megalázott emberek, akiket a nácizmus és a kommunizmus úgy megalázott, ami része volt a mi magyar való ságunknak. Ilyen meggondolások alapján csatlakozom ahhoz, amit Lezsák képviselő úr is mondott, és mások is, ahogy egyfajta egyetértés alakul ebben a témában. Csupán azzal a szóval, azzal a mondattal zárom, hogy ami törvényt most alkotunk, nem az utolsó szó . Hagyjuk a kapukat nyitva addig, amíg élünk, és addig, amíg a történelem történelem! Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem, hogy kíváne még valaki részt venni a részletes vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, így a részletes vitát lezárom, s megkérdezem, hogy az előterjesztők nevében kíváne valaki most szólni vagy majd a határozathozatal előtt. Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak. JAUERNIK ISTVÁN (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a s zót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előterjesztők nevében köszönjük a támogató hozzászólásokat, és köszönjük a jobbító szándékú módosító indítványokat is. A módosító indítványokat áttekintve nem tudjuk támogatni egyiket sem. Ennek nem az az oka, hogy n em értünk egyet azzal, hogy történtek különböző sérelmek, amelyeket jó lenne valamikor egyszer kárpótolni. Mi, akik e törvényjavaslatot beterjesztettük, azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az 1992es és 1997es törvény keretei között azt a jogos sérelmet orvosoljuk, hogy akkor egy igen rövid idő állt rendelkezésre a kérelmek benyújtására, és akkor, 1997ben nagyon sok olyan dokumentumhoz nem lehetett hozzáférni, amelyhez ma már hozzá lehet férni. Ezért aztán ma jó néhány honfitársunk van abban a helyzetbe n, hogy tudja bizonyítani, hogy őt megilletné az a kárpótlás, amely hasonló helyzetben lévő honfitársát megillette, csak épp akkor egy rövid határidő letelte miatt ő nem tudta benyújtani az igényét. Ennek anyagi feltétele - ahogy az általános vitánál is el mondtuk - rendelkezésre áll, mert az a 26 milliárd forint, amely 2002 végén a Medgyessykormány első intézkedései között rendelkezésre állt e probléma megoldására, erre nyújt fedezetet. Tehát ha most ezt a törvényt így elfogadjuk, ennek a pénzügyi fedezete is rendben van. Nem vettük a bátorságot - talán nem is lett volna helyes, ha bátorságot vettünk volna - annak megítélésére, hogy a kárpótlási kérdésnek hol van a határa, ki az, akit megillet, ki az, akit nem illet meg, milyen mértékig. Volt itt szó arról, hogy van, akit néhány hét miatt már nem illet meg kárpótlás. Ezt a kérdést nem szeretnénk fölnyitni.
