Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - A digitális műsorterjesztés szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
436 Úgy gondoljuk, hogy a digitális televíziózás el terjedésének felgyorsulása alapvető hatást gyakorol majd a tartalomgyártásra és a tartalomfogyasztásra is. Elérhetővé válik, hogy a fogyasztó ne csak passzív nézőként, hallgatóként részesülhessen a számára felkínált tartalomból, hanem aktív résztvevőként i s: például maga állítsa össze a neki tetsző tartalomból a saját programját, megkereshesse az ehhez szükséges háttérinformációkat. A digitális átállás tehát minden háztartás számára kibővített műsorválasztékot, jobb adásminőséget és új, interaktív szolgált atások igénybevételét biztosíthatja. Ezek a folyamatok világosan mutatják, hogy lényegi tartalomfogyasztási kérdésekről van szó. Úgy gondoljuk, a szakhatóságoknak, tehát az ORTTnek, valamint a szakminisztériumnak, tehát a Nemzeti Kulturális Örökség Minisz tériumának állásfoglalásai, esetleges szabályozói előaktivitása nélkül a műsorterjesztés technikájáról nem célszerű magas szintű jogszabályokban rendelkezni. Ugyanis a Magyar Demokrata Fórum álláspontja az, hogy elsődlegesen a tartalomkínálat számbavételér ől, nemzeti értelmű befolyásolásáról, a magyar élet- és munkatársadalom médiaigényeinek megfogalmazásáról kellene a kormánynak állásfoglalásokat, előterjesztéseket készítenie, majd csak ezt követhetik a technikára vonatkozó regulációk. További nehézségeket is látunk, nemcsak a tartalom oldaláról, hanem technikai szempontból is. Világosan kell látni, hogy a digitális televíziózásra való átállás nemcsak az államnak, hanem a nézőknek is jelentős beruházást jelent. Az analóg tartalmak vételére használatos vevők észülékek nem alkalmasak a digitális szolgáltatások vételére. A mindenképpen szükséges kiegészítő adapter jelenleg az analóg készülékek árait megközelítő kiadást jelent a fogyasztó számára. Az előterjesztés értelmező rendelkezései, valamint a politikai egy eztetések során kapott IHMvélemények ezt a problémát igyekeztek kicsinyíteni, nem döntő szempontnak értékelni. A minisztérium a fogyasztókra eső kiadásokat is durván alábecsüli, néhány ezer forintos fogyasztói teherről beszél, sőt még ingyenességet is fel tételez. A fogyasztói kiadások problémakötegének megértéséhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy a digitális televíziós szolgáltatások eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a potenciális fogyasztó nehezen meggyőzhető, és nem egykönnyen szánja rá magát a jelzett kiadások vállalására. (19.40) Ennek valószínűsíthetően nem csak a pénz az oka, sokkal inkább arról van szó, hogy a néző rendszerint meg van elégedve a jelenlegi analóg szolgáltatások mennyiségével és minőségével. Ezzel eljutottunk oda, ahova az in ternetszolgáltatási piac is már rég megérkezett. Vagyis oda, hogy lenne tartalom és hozzá használható kiforrott technika is, a fogyasztó viszont sajnos nem kér belőle. Vagyis úgy akar netpolgár lenni, hogy maga szabja meg a kereteket, és nem tart igényt a globális tartalomipar grandiózus termékeire. Ezért kérdezem újra: nem a tartalom kérdéseivel kellene előbb foglalkoznunk, nem az értékorientált médiafogyasztás alternatíváit kellene inkább vizsgálnunk? Szerintem igen, és csak utána lenne érdemes foglalkozn i a technikai kérdésekkel. Ha megfordítjuk a sorrendet, és először a műszaki előrelépésekre koncentrálunk, bekövetkezhet az, amit az internet fejlődésében is tapasztalunk: a befektetők az igények felkeltését az extremitással, a primitív, érzéki műfajok bru tális piacra erőszakolásával próbálják megoldani. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy ezt el kell kerülnünk, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki padsorokban ülünk. Végezetül szeretnék kitérni még egy technikai kérdésre. Az előterjesztés, mint idéztük, az információs társadalom hírközlési infrastruktúrájának a fejlesztését tűzte ki célul, platformfüggetlen, technológiasemleges megoldásokat preferál. Úgy véljük azonban, hogy ma még beláthatatlan, milyen formátumok és eszközök lesznek végül is a nyertes, elfogadott rendszerek. Gondoljunk csak arra, hogy a mobilvilágban milyen változások játszódtak le. Minden, amit terveztek, az megbukott, például a wap, és amire csak melléktermékként gondoltak, az piaci visszaigazolást kapott, például az SMS. Ugyanez játszódhat le a digitális műsorterjesztés területén is. Ugyanis már most jelen vannak a kifejezetten a televíziós műsorterjesztés céljait szolgáló digitális platformok mellett az egyéb általános célú hozzáférést lehetővé tevő szélessávú technológi ák is, mint például az ADSL, vagy az
