Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - Egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF):
395 Tisztelt Képviselőtársaim! A zért kell komolyan venni, mert Kapás Zsolt képviselőtársam is tévedett egy számnál. Azt mondta, hogy a központi közigazgatást érintő épületeknél 60 százalékos jelenleg az akadálymentesítettség. Sajnálatos módon ez nem így van, bár igaz lenne ez a számadat, csak 32 százaléknál tartunk. Az önkormányzati intézmények tekintetében pedig 30 százalék ez az adat. Nagyon jó dolog az, hogy 2010. december 31re azt mondjuk, hogy a központi közigazgatás szerveinél 32 százalékról 100 százalékra növeljük az akadálymentes ítettséget, a nemzeti fejlesztési terv 20072013ban végrehajtandó feladatai között ez prioritásként szerepel. Engem viszont mint polgármestert, mint önkormányzati vezetőt rendkívül nyugtalanít, hogy 2013. december 31re is csak azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az önkormányzati intézmények vonatkozásában 65 százalékban lesz akadálymentes közlekedésre lehetőségük fogyatékos embertársainknak. Ez engem egyáltalán nem elégít ki, sőt mi több, maximálisan nyugtalanít. Az elmúlt esztendőben már beszéltem itt, ebben a Házban erről. Pásztó város önkormányzata egy okmányirodát üzemeltető, működtető önkormányzat, volt is egy akadálymentesítést szolgáló pályázatunk, sajnálatos módon nem lett nyertes. Itt az 1. és a 2. számú táblázatban benne van, hogy 2006ban 100 okmányirodát tesznek akadálymentessé, 2007ben pedig 29 okmányirodában biztosítjuk az akadálymentes közlekedés lehetőségét. Tisztelt Képviselőtársaim! Két esztendő borzasztó lemaradásban vagyunk, és nemcsak az okmányirodákra kellene gondolni, nemcsak a 30 ezres lélekszámú településekre kellene gondolnunk, hiszen ha a táblázatban megnézzük a 2. számú mellékletet, akkor alapvetően a 30 ezer lélekszámot meghaladó települések intézményeinek akadálymentesítésére fordít gondot a jelenleg előttünk lévő törvényterv ezet. Komoly félelmem van a tekintetben, hogy ugyanúgy fogjuk kezelni ezt a törvényjavaslatot is, mint az összes többi szakmai törvényt. Egy jól előkészített anyag, határidőkkel, pontos definíciókkal, pontos meghatározásokkal időben is, de sajnos nekem van egy olyan gyanúm, hogy amikor az elkövetkezendő évek költségvetésében a rendelkezésre álló forrásokat megnézzük, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ezek a források nem elégségesek. Nem vagyok jós, nem látok a jövőbe, nem tudom, hogy a 2010. december 31ei , illetve a 2013. december 31ei határidő meghozzae a várt eredményeket, de azt gondolom, hogy azok a fogyatékkal élő embertársaink, akik ma nem tudnak közintézményekbe akadálymentesen beközlekedni, nagyon várják ezeket az intézkedéseket. Nemcsak az akadá lymentes bejutást tartom fontos kérdésnek, hanem az épületen belül az akadálymentes közlekedést. Sőt mi több, azt, hogy vészhelyzet esetén - mint önkéntes tűzoltó - tényleg el tudjáke hagyni az épületet azok a fogyatékos emberek, akik odabent vannak. Tisz telt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, azt mindenképpen le kell szögezzük, meg kell állapítsuk, azt a határidőt, amely az akadálymentesítési program befejezését tükrözte, sajnálatos módon a kormányzat nem tudta teljesíteni, ezen a területen óriási hiányosság ok vannak, és ez a törvény most, 2006. január 31én gyakorlatilag azokat a hiányokat pótolja, amelyeket a kormányzat elmulasztott. Úgy is felfoghatnánk, hogy az általunk tárgyalt T/18902. számot viselő törvényjavaslat gyakorlatilag a kormányzat lelkiismere ti tükre. Arra kérek mindenkit, hogy az ebben a törvényben foglalt kérdéseket az a kormány, amely 2006. április 23. után fogja a közhatalmat gyakorolni, vegye komolyan, és ne az legyen, hogy fiskális szemlélettel, mint minden ennél előbbre valót, a követke ző év költségvetésénél szépen hátrébb soroljuk, és azután amikor elérünk 2010. december 31éhez, akkor azt mondjuk, hogy sajnos nem volt elég forrás, nem állt rendelkezésre elegendő összeg erre a célra, és a határidőt szépen kitoljuk. Kitalálunk szépen min dig valamit. Tisztelt Képviselőtársaim! Azok a fogyatékkal élő embertársaink, akik sajnos ma jelentős mértékben kirekesztettek ebből a társadalomból, megérdemlik azt a törődést, azt a foglalkozá st, amelyet, azt gondolom, mindenképpen kötelessége a társadalmunknak velük szemben elérni és megtenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
