Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - A magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózási programjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László):
369 Sokszor azért vesz fel hitelt, és azért vállal áron alul munkát, ho gy esetleg a túlélésre tudjon berendezkedni. És a gondok, problémák itt kezdődnek. Önök mondják, hogy a Fidesz ígérget. Önök most büszkén mondják azt, hogy amit megígértek, azt megvalósították. “Megcsináltuk!” - erre mondta Herényi Károly: aztán önök jól m egcsinálták, mert itt tart az ország. Azon kell gondolkodni egyáltalán, hogy a külső és belső adósságállományt maga a ország hogy tudja rendezni, és ehhez a hazai kis- és középvállalkozások életképességét is meg kéne teremteni. Sajnálom, hogy Eörsi Mátyás is kiment - az Európai Tanács, az EBESZ tagja , évekkel ezelőtt a magyar parlamentben mi magunk is megfogalmaztuk, hisz a téma az Európai Tanácson belül és az EBESZen belül is, elsődlegesen a kis- és középvállalkozások kérdése mint egyfajta kérdéskör fel merült, annak a támogatási rendszere, kutatásfejlesztés, innováció kérdése. Ezek mind megfogalmazódtak. Számos alkalommal felhívtuk a figyelmet erre. Mit tettek önök? Felmutatták, hogy nekünk van kormányprogramunk: Gyurcsány Ferenc két alkalommal, Medgyes sy Péter egy alkalommal. Tulajdonképpen az észrevételeinket, javaslatainkat kapásból lesöpörték, és ennek az az eredménye, hogy önök közül a képviselő úr megfogalmazza azt, hogy az ellenzék fordítva ül a lovon. Önök az indulásnál fordítva ültek fel a lóra, ez a legnagyobb probléma. És ahogy mondtam, talán több alkalommal kellett volna ebben a parlamentben négypárti egyeztetést elindítani, aminek a hatása, eredménye az, hogy valóban egy olyan hosszú távú gazdasági stratégia tud kialakulni ebben az országban, amihez érdemes az állampolgárok részéről is csatlakozni, és a problémák tulajdonképpen itt kezdődnek. Talán érdemes lenne néha megszívlelni azt, amik az ellenzéki padsorokban is elhangzanak. Az éjszaka is elmondtam: ne higgye azt senki sem, hogy a zsebébe n hordja a bölcsek kövét, mert nem hordja a zsebében. Érdemes néha tanulni másoktól is, hogy ne szaladjunk bele abba a hibába, amelybe mások is beleszaladnak. Furcsa állapot az, hogy az eredményeinket az Unió átlagához kívánjuk mérni. Tisztelt Képviselőtár saim! 2003. április 12én, amikor az Európai Parlamentbe mint megfigyelők kimentünk, hihetetlen öröm övezte körül a magyar képviselőcsoportot. Mindig azt mondták, hogy uraim, önök az eminensek; önöknél lesz legelőször bevezetve az euró. Tessék megmondani, képviselőtársaim, hányadik helyen fogjuk bevezetni az eurót? Mit mondott tavaly Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr? Nem is fontos nekünk annyira az euró. Ugye? Fontosabbak a szociális kérdések, fontos az autópályaépítés. Apropó, miniszter úr! Autópályát é pítünk, a 30 ezer kilométer közúthálózatunk meg közben totálisan tönkremegy. Tehát lehet, hogy építünk autópályát, a másik oldalon meg a fő közlekedési úthálózatunk tulajdonképpen katasztrofális állapotban van. Tehát lehetett volna ebben a parlamentben az európai uniós csatlakozással egy időben vagy előtte olyan konszenzust kialakítani, ami sokkal hatékonyabban és sokkal eredményesebben szolgálta volna a nemzetgazdaság kérdését, a Kárpátmedencei magyarok kérdését és Magyarország jelenlegi európai uniós meg ítélését. Mert sajnos a harmadik intő már nem szolgálja a magyar nemzet érdekeit. Ezt önök idézték elő, és én javaslom azt, és kérem azt önöktől, hogy talán tessenek odafigyelni az ellenzékre is néha. Nem szabad gőgösen, bizonyos kérdéseket kapásból és csí pőből leverni, és számos, számtalan olyan módosító indítvány érkezett be a törvényekhez, amelyeket ha korrektebben megnéztek volna, lehet, hogy törvényeink is sokkal határozottabbak és hatásosabbak lennének. A bajok talán itt kezdődnek, és ezen kéne minden kinek elgondolkodni. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Lezsák Sándor független képviselő, 10 perces időkeretben. Parancsoljon!
