Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - A magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózási programjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
347 ki és hogy mutat az, amikor néhány hónappal ezelőtt az ország miniszterelnöke azt mondja, hogy ne dobjuk el olyan gyorsan magunktól a nemzeti valutánkat? Mi volt ennek a mondatnak a jelentése, vagy mi volt az oka, vagy mi volt a célja ennek a mondatnak? Mi volt annak a habozásnak az oka, ami az eurózónához történő csatlakozást elkezdte valahogy félretolni? Nem beszélünk róla. Itt vagyunk a választási kampány kellős közepén, és mindenről beszélünk. A leglényegesebb dologról egyik nagy párt sem beszél. Egyik nagy párt sem tűzi a zászlajára, mert olyan feladatnak tűnik, amely szerintük nehezen vagy nem teljesíthető. És ha nehezen teljesíthető, akkor nem kell teljesíten i? Amikor az európai uniós csatlakozás népszavazási kampánya zajlott, akkor nagyon sokan ellene kampányoltak. Az eurózónához való csatlakozásnak is vannak ellenzői. Én akkor azt a kérdést tettem fel nekik, hogy meg vannake elégedve az akkori helyzettel. H a nem csatlakoznánk az Európai Unióhoz, nem kéne változtatni a hazai viszonyainkon? Ha nem csatlakozunk az eurózónához, ha nem akarjuk bevezetni az eurót, akkor minden maradhat így, mert így jó? Kinek jó? A politikai elitnek, mert nem kell dolgoznia? Mert nem kell felelősséget és kockázatot vállalni, és nem kell néhány nehéz döntést meghozni? Ami egyébként nem is olyan nehéz, ha az illően és kellően van tálalva. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt egy parlamenti küldöttség kint járt Ausztriában, ho gy tapasztalatokat szerezzen az 1995ös osztrák csatlakozás kommunikációs körülményeiről. Amikor meghallgattuk az előadásokat, akkor szinte egyszerre nyújtotta a kezét egy jobb- és egy baloldali képviselő, és azt a kérdést tette fel az előadóknak, hogy ugy an már, hogy tetszettek annak a szegény osztrák parasztnak beadni és elmesélni, hogy milyen borzasztó nehéz lesz az élete az európai uniós csatlakozás után. És akkor nagy kerek szemekkel néztek ránk az előadók, és azt kérdezték: miből gondolják, hogy nekün k ilyen ostoba kérdést kellett volna feltennünk? Mi azt kérdeztük, hogy te, osztrák földműves, kívánsze te egy 240 milliós piac beszállítója lenni, mert ha igen, akkor ezt, meg ezt, meg ezt kell teljesítened, ha segítségre van szükséged, akkor ehhez, meg ehhez, meg ehhez a hivatalhoz kell fordulnod, és így, meg így, meg így fognak rajtad segíteni. Tetszenek érteni a különbséget a két szemlélet között? Nyilván nem nehéz megérteni. Miért van az, hogy ha mi valamilyen változásra készülünk, akkor rögtön az örd ögöt festjük a falra, és akkor rögtön riogatjuk a népeket, hogy de aztán tudjátok meg, hogy mivel fog ez járni, itt aztán mindenkinek nagyon pocsék lesz az élete! Miért, idáig jó volt? Ma jó Magyarországon vállalkozónak lenni? Ma jó Magyarországon munkavál lalónak lenni? Ma jó Magyarországon alkalmazottnak lenni? Az Európai Unió számos országában sokkal jobb. És mégis úgy tűnik, mintha mi ehhez ragaszkodnánk, mert néhány konfliktust meg tudunk ezzel spórolni. (A jegyzői székben Vincze Lászlót Pettkó András v áltja fel.) Egyébként visszatérve a szándéknyilatkozat kérdésére, a kormánynak azért vannak egyéb lehetőségei, a koalíciónak különösen, a konvergenciaprogram teljesítése vonatkozásában. Két ilyen nevezetes és nagyon fontos törvény áll a rendelkezésére, az egyik a mindenkori költségvetési törvény, amely azt határozza meg, hogy mit mire fogunk költeni, a forrásokat hogy fogjuk felhasználni, a másik pedig az adótörvények sokasága, amely a bevételeket kell hogy szabályozza. Ez az a két törvény, amellyel a jelen legi kormány 2002 óta nem tud felelősen, nem tud szakszerűen élni. Hogy lehet az, hogy 2002 óta a költségvetési hiány mindig szinte a duplája a tervezettnek? Volt olyan esztendő, amikor majdnem 9 százalék volt. Ebben az esztendőben 4,7 százalékot terveznek . A Magyar Demokrata Fórum a vita során 67 százalékra taksálta a hiány mértékét. Nemzetközi minősítő intézetek 10 százalék körülit mondanak, és ők felkészültebbek. Hát hogy a fenébe lesz ebből eurózónához való csatlakozás, amikor a kormány ilyen szándékny ilatkozatokkal próbálja elfedni a mulasztásait, azt, hogy a valós lépéseket, amelyek a rendelkezésére állnak, nem lépte meg?! Ugyanez igaz a kormánykoalícióra is. Idézzem, hogy az adótörvények vitájában mi volt az álláspontunk? Hogy ha ezeket a törvényeket most elfogadjuk, akkor az mit fog jelenteni az eurózónához való csatlakozás szempontjából? Vagy
