Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - A magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózási programjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
345 Tisztában vagyok azzal, hogy ha itt, a parlament üléstermében azt mondom, hogy mennyire fontos a konvergenciaprogram, akkor nem látom a magyar tömegeket hatalmas méretekben tüntetni, hogy igen, mi is akarjuk a konvergenciaprogramot. Talán ha azt mondom, hogy ez feltétele annak, hogy Magyarország az euróövezetnek is tagja legyen és a forintunk helyett euró legyen, ennek már nagyobb lenne a támoga tottsága; de még itt sem állnék le, hogy emellett érveljek, mert igazából azt érdemes nekünk megvizsgálni, hogy milyen érvek szólnak mellette, és ha tetszik, az ellen, hogy Magyarország az eurót bevezesse. De úgy érzem, hogy sem ebben a teremben, sem pedig a termen kívül vagy nincs senki, vagy csak nagyon kevesen vannak, akik ne értenének velünk egyet azzal, hogy az Európai Unió pénze, az euró hozza létre a stabil pénzt Magyarországon. Azt a pénzt, amelyre nemcsak a magyar és nemcsak a régió vállalkozói, ha nem távoli vállalkozók is azt mondják, hogy tudjuk, hogy ez mit ér, tudjuk, hogy ebben bízhatunk, hajrá! Lehet Magyarországon beruházni, lehet hozni a tőkét, tehát lehet magyar munkaerőket alkalmazni, a magyar gazdaság stabilizációjához hozzájárulni, mert Magyarországnak olyan pénzneme van, amit az egész világ ismer. Amíg nincs eurónk, addig a magyar kereskedelem extra pénzbe kerül, váltási költségek vannak. Gondoljuk meg, ha exportálunk, ha importálunk, partnereink mind vagy dollárban, vagy leginkább eurób an számolnak el. Miután Magyarországon forint a pénznem, ezért minden egyes átváltásnak költségei vannak. Én nem csatlakozom azokhoz a képviselőtársaimhoz a patkó egyik oldalán sem, akik a bankok ellen szónokolnak, de azt mondom, hogy ha ezek a pénzek megt arthatóak a kereskedőknél, az szerintem kifejezetten előnyére válik ezeknek a kereskedőknek, és talán nem érint túl sokakat, de azért néhány százezer magyar állampolgárt érint: ha külfölre utazunk, nem kell váltani minden alkalommal, hanem a saját pénzünkk el tudunk utazni. Szóval számos érv szól amellett, hogy Magyarország bevezesse az eurót a lehető legrövidebb időn belül. Hadd tegyem még hozzá: ha mi nem tesszük meg, attól még mások megteszik, ettől a magyar gazdaság megítélése - azt hiszem, ebben is egye tértünk - romlana, és ez sem érdekünk. Érdekünk tehát csatlakozni az euróhoz a lehető leggyorsabb időn belül, ehhez pedig az szükséges, hogy megfeleljünk ennek a követelménynek. Nos, ezt hívják konvergenciaprogramnak. Ez az, amiben, úgy érzem, mindannyian egyetérthetünk, és a Szabad Demokraták Szövetsége a legteljesebb mértékben támogatja, hogy Magyarország feleljen meg a konvergenciaprogram minden elemének. Ezek után, tisztelt Országgyűlés, tisztelt miniszter úr, mi a mi problémánk ezzel a törvénnyel? Föl kell tegyem azt a kérdést magunknak: mi a törvény? Miért hozunk törvényeket? Törvényeket, tisztelt képviselőtársaim, azért hozunk, hogy megállapítsunk egy normát, és megállapítsuk azt, hogy ha valaki ezeket a normákat megszegi, akkor milyen jogkövetkezmény ek lépnek életbe. Így néz ki egy modern köztársaságban a törvény. S miután a célokkal egyetértünk, meg kell hogy mondjam, van egyfajta fönntartásunk azzal kapcsolatban, hogy egy politikai célkitűzést, amely egyébként nem törvénybe illik, most törvénybe aka runk foglalni, annak érdekében, hogy… - minek érdekében is? Elnézést kérek, mert nem szeretnék… - nem tudom, hogy ez bántóe vagy nem bántó, kinek a számára. Annak idején nagyon jogosan megbíráltuk a Fideszt a garanciatörvény gondolatáért. Azt mondtuk, hog y kérem szépen, ha ez a programjuk, akkor tűzzék ki, és akkor, ha netalántán megnyernék a választásokat, amit nagyonnagyon nem szeretnék, mert a garanciatörvényben foglaltak egyébként rossz törvények lennének, akkor foglalják őket törvénybe, annak a konkr ét megnyilvánulásait. De ha a garanciatörvénnyel kapcsolatban volt egy olyan problémánk, hogy propagandatörvény, és nem végrehajtást szolgál, akkor ez a fajta hasonlat, tisztelt miniszter úr, elnézést, de ezt kell hogy mondjam: erre is megáll. Én tehát azt javasolnám, hogy hajtsuk végre az abban foglaltakat, de erre még a konklúziókban szeretnék visszatérni. Egy másik probléma a törvénnyel kapcsolatban, hogy régi kifejezéssel élve - nem szeretném, ha bárki félreértene - van egy voluntarista íze ennek a törv énynek. Régen voltak ilyenek, hogy érjük utol Ausztriát, meg mit tudom én, milyen célokat tűzzünk ki - mondjuk, ezeket akkor törvénybe nem
