Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
303 Még tovább növeli gondjainkat, hogy az Európában egyedülálló mértékben importra szoruló ellátásunk alig diverzifikálható, az orosz szállítások folyamatosságán, zavartalanságán múlik ors zágunk működőképessége. A jó tíz évvel ezelőtt létesített második betáplálás, a HAGvezeték jelentős hátránya ugyanis, hogy azon ugyancsak orosz gáz érkezik, csak éppen Ausztrián keresztül, jóval drágábban és kisebb mennyiségben. Ilyen körülmények közt - a mint arra az év elején bekövetkezett kisebb és rövid ideig tartó orosz gázszállítási fennakadások máris hangsúlyosan felhívták a figyelmet - nincs késlekedésre idő, földgázinfrastruktúránk biztonsági kapacitását erősíteni kell, nehogy egy havária vagy vál sághelyzet komolyabb, esetleg lakossági fogyasztói korlátozást eredményezzen. Miközben minden józanul gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy a biztonság fokozása az élet minden területén - így beleértve a földgázellátás területét is - befektetéseket ig ényel, azaz pénzbe kerül, lehetőségeink még ezt figyelembe véve is korlátosnak tűnnek, keskeny ösvényen mozgunk. Elvileg öt lehetőség létezik ellátásbiztonságunk javítása céljából, de egyik sem egyszerű. Elsőként és igazán csak az elvi teljesség kedvéért e mlíteném meg a hazai termelés növelését. Ez teljesen hipotetikus dolog, nem elképzelhető, tíz éven belül éppen hogy sajnos jelentősen tovább csökken a hazai kitermelés mennyisége, tíz év múlva már csak a fogyasztásunk mintegy 67 százalékát fogja fedezni. Másodszor megemlíteném biztonsági tározókapacitás létrehozását. Az erről szóló törvényjavaslat vitája ősz óta folyik a parlamentben, és várhatóan két héten belül törvény lesz belőle, de gond, hogy egyidejűleg a határkeresztező kapacitást is növelni kéne, a miről a törvény nem rendelkezik, és gond az is, hogy az a tároló, amely nincs rendszeresen üzemben, nem indítható gyorsan. A harmadik lehetőség lenne a hazai üzemviteli tározókapacitás növelése. Ez folyik, viszonylag nem állunk rosszul belőle, de nyilvánva ló, hogy a növelés itt is erős finanszírozási hátteret igényel. Negyedikként megemlítendő az új betáplálási pontok kiépítése, főleg a Szlovákiából leágazható úgynevezett harmadik vezeték és a Kaszpitengertől induló, Ausztriáig kiépítésre kerülő, hazánkon is reményeink szerint áthaladó, mintegy 3500 kilométer hosszú Nabuccovonal. Ez utóbbi azonban nyolc évvel az elhatározás után is még csak a tervezet fázisában van, főleg finanszírozási, nyomvonalproblémák és a konkurens Gazprom ellenérdekeltsége okán. Vég ül ötödikként a cseppfolyósított gáz, az LNG jelentette alternatíva megvalósítása sem egyszerű, és főleg nem olcsó. Egy égető, nagyon fontos, valamennyiünk életét alapvetően meghatározó kérdés mielőbbi s minél költségtakarékosabb megoldására kell, kellene választ találnunk. Egy olyan kockázati tényezőről van szó, amiben a kormány felelőssége átháríthatatlan és kikerülhetetlen. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem, a kormány nevében kíváne valaki vála szolni. Kézfelemeléssel jelezte Kóka miniszter úr felszólalási szándékát - gombnyomásnak tekintem, megadom a szót önnek. DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Évtizedek óta tudjuk, hogy Magyarország en ergiafüggősége egyoldalú, kiszolgáltatottak vagyunk egy olyan technológiának, amely jelentős kockázatokat rejt. Ezek a kockázatok nem elsősorban vagy nem pusztán politikai, de legalább ennyire kereskedelmi vagy technológiai természetűek; a földgázvezeték g rúziai fizikai megszakadása megmutatta, hogy mit okozhat egy ország ellátása tekintetében egy teljes földgázellátáskimaradás. Az a politika, amit Magyarország az elmúlt 15 évben ezzel kapcsolatban vitt, amely egyébként aktivitásában, az energiafüggőség ol dására való törekvésében nem nagyon különbözik az Európai Unió elmaradt döntéseivel jellemezhető politikájától, fenntarthatatlan, mert finanszírozhatatlan, mert nem ösztönöz energiatakarékosságára, és mert összességében nem koncentrál valamennyi
