Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - A Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ÉKES JÓZSEF (független):
263 hogy 20042005 fordulóján mind az ellenzékben, mind a kormánypártokban megérlelődött egy vidék politikai fordulatnak az esélye. Ezt az egészet a gazdatüntetés inkább megzavarta abból a szempontból, hogy nem sikerült a gazdatüntetés tárgyalásos kezelésében ezt a vidékpolitikai nyitást érvényesíteni. De Glatz úr mozgalma ilyen szempontból erőltetetten sem kapcsolható össze a gazdatüntetéssel. Időbeli egybeesés volt, egyébként olyannyira, hogy 11kor, amikor meghirdette a párbeszédmozgalmat Glatz úr, rá fél órára a gazdakörök vezetői bejöttek a miniszterelnök úrhoz aláírni a megállapodást, tehát időbeli egybeesésről van szó, ezért ne csúsztassunk. Én azt mondom, örüljünk annak, hogy a vidék ügyében kiállt mind a két nagy párt és a kisebb parlamenti pártok is ezelőtt másfél évvel, valószínűleg éppen azért egyébként, mert az Unióban kiderült, hogy igenis s zükség volna egy összefogott vidékpolitikára, hiszen az Unióban erre széles szövetségeket tudunk majd szerezni és kötni, hiszen az Unióban nagyon sok ország van, amely természetes szövetséges lehet egy ilyen offenzív vidékpolitikában. ELNÖK (dr. Deutsch Ta más) : Hozzászólásra következik Ékes József képviselő úr. ÉKES JÓZSEF (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ma már kétszer is, a parlamentben is és a bizottsági ülésen is elhangzott a finn példa. Én is szeretnék egy finn példával élni. A mi városunk egyik testvérvárosa Rovaniemi, fent, a sarkkör környékén. Az ottani polgármester mondta, hogy átmegyünk a szomszédba, megnézzük, hogy az ott lévő településen a vidékfejlesztés hogyan valósul meg. Tisztelt Képviselőtársaim! A szomszédba menet 82 kilométert tettü nk meg, ott volt a szomszéd. Ez '98ban volt, és Finnországban '98ban hihetetlen mértékben meg voltak ijedve, hisz egy tendenciózus bevándorlás volt Helsinki irányába. Tehát ott attól féltek, hogy a kistelepülések, tanyasi világok megszűnnek, és az égadta világon mindent megtettek annak érdekében, hogy ezek a települések életképesek maradjanak. A helyi sajátosságokat próbálták erősíteni, a kézműipar kérdéseit próbálták erősíteni. Amiről ma mi beszélünk - és bizottsági ülésen is elmondtam az ír példát , eb ben tavaly vagy tavalyelőtt, ha jól emlékszem rá, Baráth Etele miniszter urat kérdeztem, hogy miért engedjük meg Magyarországon azt, hogy bizonyos pályázatíró társaságok még jóformán el se készítik a pályázatot, már a pályázatbenyújtótól előlegként 10121 5 vagy 20 százalékot kérnek. Fölvetettem az ír példát, hogy Írországban főiskolák, egyetemek diákjait kérik meg arra, hogy egyegy kistelepülésre menjenek ki akár egy- vagy kétheti otttartózkodással, mérjék fel annak a településnek a gyengeségeit, az adot tságait, és próbáljanak egy olyan szakszerű stratégiát kialakítani, ami valóban az ott élő állampolgárok céljait, helyben maradását, kulturális, szociális körülményeit tudja javítani, és arra készítsenek egy programot. Így is lehet spórolni. Itt jön be, am it Géczi József képviselőtársam és Halmai képviselő asszony is a maga részéről mondott, egyet lehet vele érteni, vagy akár azzal is, amit Kis Zoltán a maga részéről elmondott. Amióta a területfejlesztési törvény létezik Magyarországon, az definiálta, és er re államtitkár úr is nagyon jól emlékszik, a ’96. évi XXI. törvény, akkor a térségi társulások megalakítása után a területi lehatárolás alapján minden kistelepülés - higgyék el nekem, részese voltam én is - leírta a saját gyengeségeit, saját erősségeit, mi nden kistelepülés megpróbálta megfogalmazni saját kitörési pontjait, csak ez soha nem találkozott a politikával. Hisz mire oda jutott volna, hogy az országos területfejlesztési program hatályossá vált volna, addigra megint más szemlélet kezdett kialakulni a politikában, azok a prioritások, amelyek meg lettek fogalmazva, és amelyek alapján a térségi társulások, a kistelepülések a saját programjaikat elkészítették, akár a gazdaságfejlesztési, a környezetvédelemi, lehetne sorolni az összes programot, ha ma önö k odamennek egy kistelepülés polgármesteréhez; nekem van olyan településem, ahol a lakosságszám 89 a Belügyminisztérium
