Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - A Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
253 dolog, és ha ennek a törvénynek az elfogadása átcsúszik egy következő parlamenti ciklusra, mennyi időt veszítünk. Menny i időt veszítünk akkor, amikor az Unió 20072013 közötti időszaka itt toporog a közelünkben? Tegyük lehetővé, hogy ez a dolog minél hamarabb működőképes legyen! Még azt is el tudnám képzelni, hogy alkossuk meg a törvényt, és az ezzel kapcsolatos munkákat - hogy a kampányból teljesen kizárható legyen - az újjáalakult parlament kezdhetné meg, megkapnák a készet a kezükbe, és egyből nem lenne kampányszagú, ki lehetne húzni a torz gondolatmenetek méregfogát, és vissza lehetne térni az eredeti, jó megoldáshoz. H a ezt nem tesszük meg, akkor úgy fogunk járni ezzel a törvénnyel, mint a mai szenzációs kormánypárti bejelentéssel, a könnyű tájékozódás a regionális operatív fejlesztési program eredményeiről: egy csodálatos fahattyú, egy érintőképernyővel a tetején, és n em működik. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ennek az országnak nem arra van szüksége, hogy feladatok ki legyenek pipálva… (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) Úgy sem működik, képviselő úr, megpróbáltam az előbb. A feladatok ki legyenek pipál va, létrehozzunk valamit, és működésképtelenné váljon, mint ez a számítógép kint a folyosón. Kérem, hogy mindenki a legjobb tudása szerint dolgozzon azon, hogy legyen az országnak Vidékpolitikai Tanácsa, a finn modellt követhessük, és a Glatz akadémikus úr által lefektetett értékes gondolatok megvalósulhassanak, és ne legyenek felülírva sokkal silányabb gondolatokkal. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra következik Kis Zoltán képviselő úr, SZDSZ. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nos, így éjfélhez közeledve, ráadásul olyan felszólalások után, amelyekkel nem lehet túlzottan vitatkozni, azt gondolom, együtt kellene gondolkoznunk azon, hogyan oldjuk meg ezt a problémát, hogyan tudjuk megcs inálni még ebben a választási ciklusban azt a törvényt, amely visszavonhatatlanná teszi azt az utat, amit megcéloztunk; nevezetesen, egy olyan szervezet létrehozását, amely a mindenkori kormányzattól függetlenül, de mégis egységes stratégiában, és bizonyos , nemcsak tanácsadói, hanem döntéselőkészítési szinttel is rendelkezik. Az az előterjesztés, amit itt most megkaptunk, gyakorlatilag nem sokkal több, mint amiről Géczi képviselő úr is szólt, hogy a kormány létrehozta a vidékpolitikai tanácsadó testületet, és ők többékevésbé dolgozgattak, amíg az apparátus kicsit vissza nem fogatta velük a munkát, mert bizony az érdekek meghatározók. Szoktuk mondani, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik, hát egyre kevesebb olyan dolog van, ami mögött ne látnánk érdeket, így aztán a szépség is lassan elveszik. Ezt megtapasztaltam két év alatt, illetve hat évig voltam államtitkár, négyet az FVMben, kettőt a Környezetvédelmi Minisztériumban, és nem mindig az jött ki az ajtó végén, mint amit betettünk az elején. Okos dolgokb an megállapodtunk, úgy tűnt, hogy racionális, mindenki egyetért, ugyan nem találtuk fel a spanyolviaszt, de azt gondoltuk, hogy ez jó. Aztán, amikor láttuk visszaköszönni az anyagot: ezt ki írta? És mindenkinek ott volt a szakmai véleménye az altisztig bez árólag, talán még a parkolóóraőré is, aki a minisztérium környékén járt, csak éppen nem láttuk viszont ebben sem a célt, sem az eszközrendszert, amit megcéloztunk. Hasonló most ez az előterjesztés is. Nézem, és most itt Nagy Sándor urat dicsérném - ezt tel jesen komolyan mondom. (23.10) Érkezett 2005. december 12én Nagy Sándortól egy előterjesztés: a 2005. évi … törvény a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról. Ebben az előterjesztésben az szerepel, amit körülbelül 89 hónapos munkával, Glatz Ferenc akadémikus úr vezetésével, tényleg nem formálisan, informális négypárti és társadalmi egyeztetések alapján létrehoztunk. Emögött volt egy olyan munka, ami még az interneten néhol szamizdatként terjeng, de komolyabban már senkit nem érdekel, egy több száz oldalas elemzé s, hogy mi is a vidékpolitika, mi is az, amiről szól ez az egész történet, és hogyan, mi
