Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - A Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
250 Nemzeti Vidékpolitikai Tanács. De az ötlet nem is onnan származott, hanem létezik Magyarországon '96 óta egy Vidék Parlamentje nevezetű szervezet, még a népfőiskolai mozgalmakra visszanyúló szerveződés, amelyben mindmáig együttműködnek a jobb- és baloldali és pártállástól független emberek is, és ez a Vidék Parlamentje nemzetközi kapcsolataiból hozta magával ezt a javaslatot. Az idén aztán lendületet vette k a dolgok, hiszen létrejött a Miniszterelnöki Hivatalban a vidékpolitikai titkárság, majd ezután a vidékpolitikai kabinet, és a Fidesz is elkezdte februárban a faluparlamentjét örvendetesen, és márciusban elkezdődött a Párbeszéd a vidékért mozgalom, és en nek a programtanácsa hivatalos civil javaslattá emelte ezt a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsot. Hozzáteszem, hogy átlósan húzódnak a frontok a vidékpolitika ügyében. Mindegyik nagy pártban és kis pártban vannak vidék iránt empatikus politikusok, és vannak, a kik ezt az ügyet nem látják át, legtöbbször nem is rosszindulatból, hanem azért, mert nincsen elég információjuk erről a közegről. Hadd mondjam, hogy a mi frakciónkban is létrejött egy vidékpolitikai munkacsoport a tavasz közepén az elmúlt évben, és mi mag unk se gondoltuk, hogy ilyen sokan vagyunk a frakcióban, akik az önkormányzati munkacsoportban, a gazdasági munkacsoportban, területfejlesztésiben, a környezetvédelmiben, agrárban és oktatásiban - ott is nagyon szükség lett volna korábban - ennyire a vidék kérdését fel tudják vállalni. Többen lettünk, de nem lettünk elegen, és ahhoz, hogy a vidék iránt empatikus emberek mind az önkormányzatoknál, mind a civil szervezeteknél, mind a politikában egymásra találjanak, ehhez szükség van egy ilyen agorára, hiszen a magyar vidék nagyon sokféle, és nagyon sokszor a vidéknek elege van már a boldogításokból, hiszen a városi ember, aki nem ért a vidékhez és elindul a vidéket megváltani, sokszor csak a depressziós térségekre gondol, a depressziós térségekben valóban a s zociális probléma az elsődleges, az iskolabusz, de vannak olyan térségek, amelyek még virágoznak, amelyek még megmenthetők, ahol az iskolákat helyben kell megmenteni, óvodákat, iskolákat ott kell megtartani, amelyek tehát polgárosodásra még esélyes vidékek , és vannak végül egészen fejlődő térségek, hiszen a nagyvárosok közvetlen közelében, a szuburbanizációs körzetekben a vidék átalakulva, de voltaképpen már a modernizáció részévé vált. Ezért a vidék elsősorban nem megmentendő terü let, persze megmentendő is, hanem egy olyan terület, amelynek a lakosságával párbeszédet kell folytatni, amellyel partnerségre kell törekedni, amit önszerveződésre kell serkenteni, egy meghívót kell lobogtatni, ami azt a soksok vidék iránt érzékeny embert a tanyákon át a kisfalvakig, a városokon át összehozza, összehívja, és arra ösztönzi, hogy megtalálják azt a fórumot, ahol ezeket az ügyeket össze tudják hozni. Ahol tehát egyszerre lehet látni, hogy milyen útépítések érintik a falut, hogyan kell viszonyu lni egy iskolához, hogy a kistérségekben a kis falvak ne attól rettegjenek, hogy a kistérségi központ elszívja tőlük a levegőt, hanem - és ezt megint csak tudnám mondani, hogy tudok olyan fideszes vezetésű kistérségi központot és tudok olyan szocialista ve zetésű kistérségi központot is, tehát tudnék mondani, de nem mondok, amelyekben mindegy, hogy milyen pártállású a kistérségi központ vezetője, a szűkös források miatt, egyébként természetes módon, a kistérségi központ a kistérségi ideológiára hivatkozva a forrásokat szépen ott tartja magánál. Tehát rengeteg az ügy, és Magyarországon csak tanyákon is él pár százezer ember. Egy tavalyi tüntetés kapcsán kiderült az, hogy Magyarországon tulajdonképpen húsz éve a tanyákkal szervezetten nem foglalkozott senki, vo lt egy felmérése, most legalább végre elindult ebben is egy folyamat. De vannak olyan páriák, mint a volt majorságok területei, amelyek az állami gazdasági privatizációk után és a tszek összeomlása után szintén tönkrementek, ott is él még pár tízezer embe r. Aztán haladunk felfelé az aprófalvakhoz. Nagyon sokan, akik a vidékről beszélnek, csak az aprófalvakra gondolnak, holott a tanyás, kisvárosias térségek is idetartoznak. Tehát rendkívül sokféle a vidék, és nem lehet egységes receptet alkalmazni.
