Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - A Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója:
244 Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor. A Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlé s! Soron következik a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/19082. számon kapták kézhez a képviselők. Megadom a szót Nagy Sándor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces i dőkeretben. DR. NAGY SÁNDOR , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat benyújtásával a kormány azt a szándékot nyilvánít ja ki, hogy ezzel is szeretne hozzájárulni a vidékpolitika új alapokra helyezéséhez, egy átfogó nemzeti vidékpolitika kimunkálásához. Akik a vidék helyzetét ismerik, tudják, hogy fordulatra van szükség. Fordulatra van szükség, mert helyenként, elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben, a kisebb településeken olyan hátrányok halmozódtak fel, amelyek mérséklése, a kedvezőtlen folyamatok megállítása nem tűr halasztást. A kép természetesen árnyalt, hiszen az elmúlt másfél évtizedben ezekben a térségekben is é pültek utak, újultak meg iskolák, művelődési házak, számos helyen rendbe hozták a templomot, csinosították a települést, és új munkahelyek is létesültek. Összességében azonban nem vitatható, hogy a kis falvak, kistelepülések jelentős hányada olykor alapvet ő problémákkal küzd: kevés a munkahely, alacsony a jövedelem, a közszolgáltatások színvonala, elérhetősége elmarad a nagyobb településekétől, a fiatalok elköltöznek, hátrányos, öngerjesztő demográfiai folyamatok zajlanak. Mindez gyakran mármár az ott élő emberek alkotmányos alapjogainak érvényesülését is veszélyezteti. Természetesen ez nem az elmúlt néhány év terméke, hosszabb ideje zajló folyamat eredménye. Minden bizonnyal ennek felismerése vezette azt a “párbeszéd a vidékért” elnevezésű civil kezdeménye zést is, amely az ország számos pontján megtartott fórumon tekintette át a vidék helyzetét, fogalmazta meg a teendők lehetséges fő irányait. Ez a civil kezdeményezés fogalmazta meg a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács létrehozására irányuló javaslatot is, amely et a kormány elfogadott, úgy is mondhatnám, felkarolt. Ugyanebben az időszakban a kormány vidékpolitikáját megalapozó, illetve azt erősítő lépések is születtek. A miniszterelnök vezetésével létrejött a kormány vidékpolitikai kabinetje, megalakult az érinte tt minisztériumok politikai államtitkáraiból álló tárcaközi koordinációs bizottság. A vidékpolitikai kabinet több ízben tárgyalta azt a feladattervet, amely a kormányzati vidékpolitika alapjául szolgáló legfontosabb teendőket foglalta össze. Elmondhatom, h ogy ez a feladatterv jó visszhangot váltott ki az érintett térségek képviselőivel több ízben is lefolytatott konzultációkon. Túlzás nélkül mondhatom, az egyetértés nemcsak a tekintetben általános, hogy ú j alapokra kell helyezni a vidékpolitikát, hanem abban is, hogy ehhez széles körű társadalmi, szakmai összefogásra van szükség. Ezt célozza a benyújtott törvényjavaslat is.
