Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
154 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Gondolatmenetének utolsó részével maradéktalanul egyeté rtek, nevezetesen, hogy felelősségteljes és felelős módon kell megközelíteni az előttünk álló választási időszakban is az ország érdekével összhangban azt, hogy ki mit ígér, ki milyen tartalommal a következő négy évre. Úgy gondolom, hogy valamennyi politik us személyes, de egyben a politikai osztály együttes felelőssége is az, hogy milyen módon, milyen megfogalmazásban milyen ígéretek, milyen megalapozottsággal hangzanak el a következő időszakban. Ha megalapozatlan ígéretekkel próbálja bárki a választási idő szakot befolyásolni, akkor nagy valószínűséggel egyrészt vitáknak kell bekövetkezniük, merthogy kell, hogy valaki megmondja, ha valamely ígéret nem megalapozott; és kell, hogy valaki megmondja, hogy mi a másik álláspont, mi a realitás, mi az, ami szemben á ll ezzel. Ebben a részében tehát szerintem nincs közöttünk vita. Abban sincs közöttünk vita, hogy szükség van arra, hogy Magyarországon a hazai vállalkozások valóban minél több olyan lehetőséghez jussanak, amely piacaik bővítését, tevékenységük folytatásán ak könnyebb körülményeit eredményezheti. Ez van összhangban szerintem azzal, hogy a kormány az elmúlt időszakban elég sok alkalommal döntött különböző adócsökkentésekről, a tételes egészségügyi hozzájárulás érdemi csökkentéséről, majd ez év novemberétől me gszüntetéséről; és rengeteg olyan kedvezményt léptetett hatályba 2005ben és 2006ban, amelyek a foglalkoztatás bővítését preferálják, kedvezményezik, döntően az öt fő alatti vállalkozások körében, de a többi vállalkozás esetében is. Hogy ezt a képviselő ú r konzervatív gazdaságpolitikának tekintie vagy sem, ez már részben ízlés kérdése is. Meggyőződésem szerint, ha megnézzük a 15 év magyarországi gazdaságpolitikai történetét, akkor azt kell mondjam, hogy a gazdasági stabilizációt megalapozó döntéseket nem egy konzervatív kormány, hanem egy szociáldemokrataszabad demokrata kormány valósította meg a kilencvenes évek közepén. Mindaddig, ameddig ettől érdemben el nem tért a magyar gazdaságpolitika irányítása, addig az ország jó pályán haladt. Úgy gondolom, hog y 2003tól kezdődően ismételten biztosított ez a jó pályán haladás Magyarországon, azaz olyan módon bővült Magyarországon az új nemzeti termék, az új előállított nemzeti termék, amely alapvetően az export és a beruházások bázisán tudott bővülni; és az egye nsúly őrzése érdekében is jelentős lépéseket tettünk ebben a négy évben. Meggyőződésem szerint éppen ezért részben politikai ízlés kérdése, de alapvetően valamennyiünk érdekében áll, hogy ha a következő időszak legfontosabb feladatairól beszélünk, akkor az okról viszonylag egyértelműen, a valóságot ismerve szóljunk. Ha a valóságot ismerve és egyértelműen szólunk, akkor nagy valószínűséggel első helyen azt kell megemlíteni, hogy olyan gazdaságpolitikát kell Magyarországon folytatni, amely figyelembe veszi Mag yarország realitását, figyelembe veszi az elfogadott konvergenciaprogramot, és a következő időszak lépéseit, döntéseit ezzel összhangban hozza meg. Ebből következően példának okáért akkor lehet radikális adócsökkentésről beszélni, ha radikális kiadáscsökke ntést is mond valaki mellette; és nem hagyjuk, hogy olyan félrevezető érvelések hangozzanak el, amelyek szerint pusztán a járulék mértéke az új foglalkoztatás bővítésének az egyetlen kulcsa vagy a meghatározó eleme lenne. Ha valaki vállalkozói körökben ebb en a témában megenged egy gondolatmenetet, akkor nyilvánvalóvá válik mindenki számára, hogy a vállalkozó köszöni szépen, hogyha csökken a járulék, majd eldönti, hogy a piacának bővülése, a termékértékesítés lehetőségének szélesítése alapján szükség vane a rra, hogy új gépet állítson termelésbe többlettermék előállítása céljából, vagy éppen új foglalkoztatottakat vegyen föl, ha ilyen módon tudja ezt a megnyíló piaci lehetőséget bővíteni. Éppen ezért tehát sokkal inkább piacbővülésre, sokkal inkább értékesíté si lehetőségek bővülésére van szüksége a vállalkozásoknak, semmint egy ilyen, egyébként nem közvetlen módon a
