Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
142 kérdésben. Az emberek által adott vélemén yek a nemzeti konzultáció és a gazdasági konzultáció során ezt támasztották ugyanis alá. Azt vártuk tehát ma öntől, miniszterelnök úr, hogy arról beszél, hogyan teremtsünk több munkahelyet az országban, hogyan lehet növelni az álláshelyek számát. Az elmúlt évek ugyanis rontottak a munkahelyteremtés lehetőségén is: 33 adóemelés a hazai vállalkozásoknak, növekedő közterhek. Hogyan lehet növekvő közteher mellett egy hazai kis- és középvállalkozótól azt várni, hogy beruházással, munkahelyteremtéssel foglalkozzo n, és több munkahely jöjjön létre? Erre nem megoldás az, amit ön mondott, miniszterelnök úr - visszatérek a pályakezdők munkanélküliségéhez , hogy a fiatalokkal az a baj, hogy nem akarnak külföldre menni. Ez nem lehet megoldás. Ez nem lehet az a megoldás, amellyel reményt, lehetőséget, az itthon maradás biztonságát tudjuk garantálni a pályakezdők számára. Legutóbbi bejelentését is sajnos ilyennek kell tekintenünk. Bejelentette - itt megismételte most is , hogy a munkahelyet elvesztő dolgozóknak az állam m egelőlegezi a járandóságát. Nos, miniszterelnök úr, két gond van ezzel a bejelentéssel, egy kisebb és talán egy nagyobb. A kisebb az, hogy van egy '94es törvényünk, amit a Bérgarancia Alapról alkottunk, a Munkaerőpiaci Alap Bérgarancia Alap részéből jött létre ez az alap, és azt hivatott szolgálni, hogy az állást vesztett dolgozó megkapja a járandóságát. De ez talán a kisebb gond. A nagyobb gond, az alapvető probléma ezzel a kijelentéssel, hogy nem a munkahelyteremtések problémáját akarja megoldani, nem t öbb munkahelyben gondolkodik, hanem az elbocsátások kezelésében, miniszterelnök úr. Elbocsátásokban gondolkodik, az elveszített állás utáni állapot kezelésén, miniszterelnök úr. Nekünk pedig ma nem erre van szükségünk, hanem több munkahelyre; több munkahel yre a fővárosban, a vidéken, mindenhol az országban. Hadd idézzem egy karcagi munkavállaló, egy bolti eladó véleményét, amit ennek a javaslatnak a kapcsán megfogalmazott: azt mondta, hogy az a baj, hogy több munkahely ettől nem lesz, de könnyebb lesz a dol gozót elbocsátani. Miniszterelnök úr, én még ehhez hadd tegyem azt is hozzá - újságírók már ezt meg is írták , hogy amikor a magas állami végkielégítésekről beszélünk, akkor ez a javaslat talán nem egy szerencsés irányt vázol föl. Emlékezzen vissza - péld át tudok mondani : a MÁV az elmúlt három esztendőben a csőd szélére került, mégis a távozó MÁVvezérigazgató 10 milliós végkielégítést vehetett föl. Szerintem ma nem az a közös felelősségünk és feladatunk, hogy a magas állami végkielégítések biztonságos k ifizetését teremtsük meg, hanem éppen ellenkezőleg, az emberek mindennapi biztonságát kell megteremtenünk. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ráadásul még egy dolgot hadd tegyek hozzá! Épp az ön kormánya volt az, amely úgy módosította a csődeljárásról, felszámolá si eljárásról és végelszámolásról szóló törvényt, hogy a jelzáloggal biztosított banki követelések megelőzik még a közterhek behajtását is. Itt van a törvény előttem, idézem: “A banki követelések megelőzik többek között a tartásdíj, az életjáradék, a kárté rítési járadék, a bányászati keresetkiegészítés, a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás kifizetését is.” (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) Ez, miniszterelnök úr, nem szolgálja a mindennapok biztonságát, ez a módosítás sem, és az ön által most bejelentett intézkedés sem. (14.30) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Munkahely, munkahely, munkahely. Erről kellett volna ma miniszterelnök úrnak beszélni, hogyan tudunk segí teni azokon az embereken, akik ma állás nélkül vannak, hogyan lesz több munkahely. Nyilván nem járható út, hogy az államadósságot, a hitelek számát és nagyságát növeljük. A közvagyonból sem áll már rendelkezésünkre olyan dolog, amellyel munkahelyet tudnánk létrehozni, és technikai lehetőségünk sincs erre. Egy megoldásunk marad: a hazai kis- és középvállalkozásoknak, amelyek a munkahelyek kétharmadát adják, a támogatása, a terheik csökkentése. Erre van ma szüksége Magyarországnak, nem ígéretekre, hanem megol dásokra! Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
