Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
130 Mi, liberálisok és szocialisták büszkék vagyunk arra (Moraj a Fidesz soraiban.) , hogy az elmúlt négy év célkitűzései alapvetően, fő irányokban és fő tartalmakban sikerültek. De hozzá kell hogy tegyem: mindeközben persze új feszültségek és új kihívások is keletkeztek, ame lyekkel szembe kell majd néznünk. Egy rövid leltárt hadd mondjak, egy rövid áttekintést, olyan leltárt, amely csak felvillantja, hogy milyen is lett Magyarország az elmúlt négy évben, melyek azok az intézkedések, az elmúlt négy év szociális kiigazításának legfontosabb intézkedései, amelyek úgy hagynak nyomot Magyarországon, hogy az emberek többsége így azt érezheti, hogy fontosabb lett az ő élete, hogy nagyobb megbecsülést élvez ma ő, a munkája, a tehetsége és a szorgalma, mint korábban, hogy jobban tartja őt a közösség mindenkit elérő keze, hogy lehet számítani Magyarországra, lehet számítani erre a befogadó és szolidáris nemzetre. Hát mi más érdekelné az embereket persze elsősorban, és ez így van rendjén, hogy hogyan alakultak a jövedelmeik, mi lett a jöve delmeikkel az elmúlt négy évben. Tisztelt Országgyűlés! Nyugodt szívvel tudom önöknek mondani, ha úgy tetszik, jelenteni, hogy 2006 elején az átlagos jövedelmekből egyharmaddal többet lehet vásárolni a boltokban, egyharmaddal több szolgáltatást lehet kapni ma Magyarországon, mint 2002ben. Igazuk van, hogyha azt mondják, hogy na persze, az átlag sok mindent elfed, van, akinek ennél több, van, akinek ennél kevesebb jutott. De azt látom a jövedelmek eloszlásában, hogy Magyarországon a jövedelmeknek soha az el múlt évtizedekben nem tapasztalt arányú növekedése elérte Magyarország túlnyomó többségét. És egyetlenegy pillanatra hadd álljak itt meg! Van két olyan nagy foglalkozási csoport, amelynek jövedelemfelzárkóztatása különösen fontos volt: a rendszerváltást kö vető első tizenkét évben az egészségügyben és a szociális területen dolgozóknak a jövedelme messze elmaradt a vállalatoknál dolgozók átlagjövedelmétől, így volt ez a pedagógusokkal is. Mi történt az elmúlt négy évben? Az történt, hogy ennek a két nagy fogl alkoztatási csoportnak, annak a két csoportnak, amely jelentős mértékben segíti, hogy élhető legyen Magyarország, hogy nyugalomban, biztonságban éljünk, ennek a két nagy csoportnak elérte a jövedelme a vállalatoknál dolgozók átlagjövedelmét, mi több, az ok tatásban dolgozók esetén ezt még meg is haladja. Büszkék vagyunk arra, hogy ha ugyan sokan gondolják azt, hogy ennél még több kellene, és ez így van rendjén, ma Magyarországon nem jelent olyan fájdalmas áldozatvállalást tanárnak, pedagógusnak, szociális mu nkásnak és orvosnak lenni, mint a mi kormányzásunkat megelőző években. (Taps a kormánypárti padsorokban.) A nyugdíjak vásárlóértéke ugyanebben az időszakban, nyilván azért, mert bevezettük a 13. havi nyugdíjat, nyilván azért is, mert kárpótoltuk a nyugdíja sokat azért a nyugdíjkiesésért, amely őket a megelőző időszakban érte, és nyilván azért is, mert újra bevezettük a méltányossági nyugdíj intézményét, ma egynegyedével ér többet a boltban, mint 2002ben. Amikor azt mondom, hogy többet ér valami a boltban, h ogy többet lehet érte vásárolni, akkor azt mondom, hogy a jövedelem, a nyugdíj növekedése messze meghaladta az árak növekedését, hogy az árak növekedését követően 25 százalékkal több jutott a nyugdíjasoknak, azoknak a nyugdíjasoknak, annak a hárommillió em bernek, aki egy életet ledolgozva méltán várta azt, hogy a törvényben rögzített jussát megkapja, és méltán várta, hogy jönni fog egy olyan kormány, amely nem azt keresi, hogyan lehet kibújni a törvény teljesítése alól, hanem éppen ellenkezőleg: hogyan lehe t többet tenni Magyarországért, hogyan lehet többet tenni a nyugdíjasokért. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Átalakítottuk a családtámogatás teljes rendszerét, és jelentősen megnöveltük az egy gyermekre jutó gyermektámogatás összegét. Igen, ebben a kérdé sben nagyon jelentős társadalompolitikai különbség is van a parlamentet alkotó pártok között. Mi azt gondoljuk, hogy a gyermektámogatás fő eszköze a mindenkit elérő családi pótlék kell hogy legyen, azért, mert az adókedvezményekre épülő családtámogatás lén yegében adótámogatás, amely annak tud többet adni, akinek magasabb a jövedelme. Mi pedig azt gondoljuk, hogy nem az a dolga az államnak, hogy növelje a piacon létrejött