Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - Az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (Mandur László): - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
992 szokatlan, hogy egy határozati javaslatot, többpárti egyeztetést követően, többpárti egyetértés övez a tisztelt Ház falai között. Sajnálom, hogy ez az egyetértés most sem teljes, ezzel együtt az a tény, hogy az Országgyűlést alkotó négy párt közül három a határozati javaslatot támogatja, szokatlan, üdítő és előremutató jelenség. Előremutató jelenség, mert én is úgy vélem, hogy Magyarország legfontosabb kérdéseiben törekedni kell a közös nevezőre jutásra, a konsz enzusra, és kevés olyan cél van, amely ezen kívül még méltó lehetne rá, mint éppen a magyar gazdaság következő tíz évben követendő stratégiája, legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzéseink. Ezért önmagában az a tény, hogy egy rövid, de meglehetősen tartal mas határozati javaslatot három parlamenti párt is támogat, úgy gondolom a szocialista frakció nevében is, hogy üdvözlendő. (15.10) Engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy a határozati javaslat néhány elemére térjek ki a teljesség igénye nélkül, olyan elemek re, amelyek részben a ma elhangzott bizottsági véleményekben is már érintve voltak, illetve az elmúlt napok gazdaságpolitikai vitáinak kereszttüzében álltak. Az első ilyen dolog, amit mindenképpen kiemelésre méltónak találok, az az a stratégiai célkitűzés, hogy Magyarországon a munkahellyel rendelkező munkavállalók számát növelni kell a következő években. Hiszen bármennyire is sokat szoktunk vitatkozni, kedves képviselőtársaim, a munkanélküliség magyarországi alakulásáról, az igazság mégiscsak az, hogy Euró pa legtöbb államával, sőt az Európai Unió átlagával összehasonlítva Magyarországon a munkanélküliek aránya kevesebb. Ebből a szempontból akár elégedettek is lehetnénk, ha lehet az “elégedettség” szót egyáltalán említeni egy olyan esetben, amikor munkanélkü liségről beszélünk. A fő problémát ugyanakkor mindnyájan látjuk - legalábbis remélem , a fő probléma ugyanis az, hogy bár a munkanélküliek aránya kisebb Magyarországon, mint az uniós országok átlaga, sajnálatos tény, hogy a munkával rendelkezők, a foglalk oztatottak aránya is elmarad, méghozzá lényegesen az Európai Unió átlagától. Nem új keletű jelenség ez, a rendszerváltás óta kíséri a magyar gazdaságot, a nemzetgazdaságot ez a fájdalmas tény. Azóta próbálnak a mindenkori kormányok többkevesebb sikerrel e zen változtatni, a munkahelyek számát, a munkával rendelkező emberek számát növelni. Ebből a szempontból érdemes kitérni - a bizottsági többségi és kisebbségi véleményekben is elhangzott - a vállalkozások típusaira és e vállalkozások különböző terheire. El hangzott itt néhány perccel ezelőtt, hogy Magyarországon a multinacionális cégek kapják a kedvezmények jelentős részét. Tekintettel arra, hogy ezek a cégek a nemzetgazdaság motorjainak tekinthetők, ez önmagában indokolt is. Probléma akkor van, ha a kedvezm ények jelentős részéből csak a multinacionális cégek részesednek, és olyan az adórendszer, amely fajlagosan, a terhek tekintetében szintén e multinacionális cégeket támogatja. Ahogy a családpolitikában, a családok támogatásában szakítanunk kellett az előző kormány gyakorlatával, úgy a gazdaságpolitikában is máshova kellett tennünk a hangsúlyt. Ahogy a családok támogatása terén a hangsúlyt a jövőben az alacsony és közepes jövedelmű családok helyzetének javítására tesszük - ellentétben az előző kormány gyakor latával, ahol a magasabb jövedelmű családok kapták a legtöbb állami támogatást , úgy a kisvállalkozások esetében is fontos, hogy ez a kormány a hangsúlyokat áthelyezve, a kisvállalkozások fajlagos terheit csökkentette a legnagyobb mértékben. Hiszen a mai ülésnapon is elhangzott a gazdaságpolitikai vitákban, hogy az előző kormány idején a tételes egészségügyi hozzájárulás emelkedett, mégpedig jelentősen. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy a bérterhek közül pontosan ez volt az, ami a legjobban fájt a kisválla lkozásoknak, hiszen ott, ahol a bérek alacsonyak - ellentétben a nagy tőkeerejű gazdasági társaságokkal , ennek a hozzájárulásnak a növelése volt az egyik legfontosabb tényező, amely rontotta a kisvállalkozások versenyképességét. Mi ezen fordítottunk, his zen ebben a ciklusban, ennek a kormányzásnak az idején fogunk szakítani ezzel a gyakorlattal, és fogjuk megszüntetni teljesen a tételes egészségügyi hozzájárulást, ezzel alapvetően a kisvállalkozások versenyképességét támogatva. De szintén alapvetően a
