Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - „A Gyurcsány-kormány egy évéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
981 Kedves Képviselőtársaim! A kormányprogramban mi azt vállaltuk, hogy szigorú költségvetési politikát folytatunk, és az egyensúlyt megtartjuk. Az, amiről önök beszéltek, és jelesül Áder János, csak kiadás, ki adás, kiadás. De hogy ezt minek a terhére, erről egy szó nem esett, tehát egy felelőtlen politizálás, amiről önök beszélnek! Csak egyet mondok: társadalombiztosítási járulék. Varga Mihály is tudja, tényleg nem a 29 százalékot csökkentettük, de megszüntettü k azt az egészségügyi fix járulékot, amelyet fejenként havonként 2100ról 4500ig tetszettek emelni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tisztelt Képviselő Urak! Amiből nem kérnek az emberek, az az, ami itt ma történt a Házban, abból az önkényes jogértelmez ésből, amelyet a Fidesz tett korábban négy éven keresztül, hogy a hetente az háromhetente, ahogy Deutsch elnök úr vezette az ülést, és a kormány tagjainak nem ad szót. Szóval önök csak ehhez szoktak, az egyoldalú beszédhez, és utána Áder János, úgy, mint a z öreg indián, uff, én beszéltem, és eltávozik. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Úgy látom, a 25 másodperccel nem kíván élni az MSZP. (Közbeszólások.) 30 másodperc a bekiabálásokra, és akkor átadnám a kormány képviselőjének a szót, ha ez így megfelel. (Derültség.) Köszönöm szépen. Megadom a szót Kiss Péter kancelláriaminiszter úrnak, a kormány nevében, 15 perces időkeretben. Parancsoljon! KISS PÉTER , a Miniszterelnök i Hivatalt vezető miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Deutsch elnök úr azt mondta el a vita elején, amikor a kormány tagjainak nem adott szót, hogy arra való a vitanyitó és a zárszó, hogy a kormány kifejtse a véleményét. Őszintén szólva most, hogy nem látom itt körünkben Deutsch elnök urat, sem Áder Jánost, sem Orbán Viktort (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ő is csak képviselő! - Dr. Lamperth Mónika: Csak nem szorgalmas!) , arra gondolok, hogy önök valóban nem vitázni jöttek ide, nem megbeszélni az or szág ügyeit, hanem arra gondoltak, hogy kialakítanak itt egy olyan mikroklímát, amit mi itt tapasztalhattunk szenvedő félként, amit gyanúnk szerint az ország egészére akarnak kiterjeszteni. Mi ezt nem szeretnénk. (Közbeszólások. - Az elnök csenget.) Nem t udom, hogy Orbán elnök úr most éppen hol vitázik, ha ezt nem a parlamentben teszi, és kivel teszi ezt, ha nem velünk. Mindenesetre egy ilyen vitanap esetén, amikor is önök a kormányunk tevékenységéről kezdeményeznek vitát, azt gondolom, joggal elvárható vo lna, hogy megismerhessük az önök elnökének is az álláspontját, hozzászólhasson, és mi is vitatkozhassunk vele. Így volna korrekt egy parlamentáris demokráciában. Nos, ami a vitát illeti: önök adósak maradtak az alternatívák kifejtésével. Ez baj, hogy így v an, hiszen egy ilyen vitanap leginkább arra való, hogy csiszolja a közös tevékenységünket, hogy a kormány maga is tanulhasson abból, amit az ellenzék felvet jobbító javaslatot, hiszen egy ilyen vitanap nyilván nem a pártok vetélkedéséről kell szóljon, hane m arról, hogy az ország érdekében mit kell tenni, annak érdekében, hogy Magyarország felzárkózzon az európai nemzetek sorába. Itt jelzem, hogy a hiányzó témák közül talán éppen ez az, ami a legfájóbban hiányzik az asztalról, hogy egyetlenegy szót sem szólt ak arról a kihívásról, amellyel Magyarország szembe kell nézzen, hogy immár európai uniós tagként hogyan képes, hogyan lesz képes ezzel az eséllyel élni, és az itt élők javára fordítani azt a lehetőséget, amely a tagságból adódik, ami sok száz, ezermilliá rdos fejlesztés, egy új, harmadik évezredbeli európai Magyarország kialakításáról szól. Nos, alternatívákat és komolyan vehető javaslatokat nem fogalmaztak meg, ezt sajnálom, ugyanakkor jelzőkkel minősítették az ország, az emberek teljesítményét, munkáját. Ezt sokak, teljesítők nevében, azt hiszem, ki kell kérjem. Ki kell kérjem a nevükben is, mert úgy hiszem, hogy a teljesítmények lebecsülése nem vezet előre.
