Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - „A Gyurcsány-kormány egy évéről!” címmel politikai vita - GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
976 GRÁF J ÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokan kérdezték meg az elmúlt időben tőlem, hogy miért változott ekkorát ilyen rövid idő alatt a Gyurcsánykormány agrárpolitikája és az agráriumhoz való viszonya. (Varga Mihály: Mert kirúgtátok Németh Imrét! - Derültség a Fidesz soraiban.) Én úgy fogalmaznék, hogy azért, mert ennek a kormánynak - ez az első megközelítés - volt elég bátorsága ahhoz, hogy kimondjon néhány olyan igazságot, amiről az elmúlt tizenöt évben valamiért nem beszélt egyik kormány sem. Ezek közül az első és a legfontosabb az, hogy Magyarország agrárország volt, ma is az, és az is lesz a következő időszakban is. Nem merték egyértelműen kimondani azt, hogy néhány nagy igazságtalanság van ebben a rendszerben. Az, ami az elmúlt tizenöt évben történt, hogy szinte a termelés 60 százalékra csökkent ilyen adottságok mellett, amivel ez az ország rendelkezik, ez a tizenöt év a vidék és az agrárium, de ezzel együtt a nemzet szégyene is volt. Felelősségteljesen kellett vol na hozzáállni ehhez a kérdéshez, hiszen az egész következő életünk meghatározója, hogy mi történik a vidéken és mi történik az agráriumban. Lehet itt olyan statisztikákat fölállítani, hogy a nemzeti jövedelemből 3,5 százalék a részesedés. De kérdezem én, a ki ebben a szakmában három és fél évtizede dolgozom, hogy mit dolgozna fel az élelmiszeripar, mit állítana elő a növényvédőszergyár, a műtrágyagyár, mit árulnának az üzletekben a kereskedők, és még nagyon sokáig sorolhatnám azt a részesedést, azt az agrár bizniszrészt, ami jóval 20 százalék fölött van a GDPből, a nemzeti jövedelmünkből. Ezenkívül, ha azokhoz a lehetőségekhez, amivel mi rendelkezünk, hogy kiváló a talajadottságunk, az ország kétharmada alkalmas mezőgazdasági művelésre, néhány időjárási szél sőségtől eltekintve, mint az idei, vagy a három évvel ezelőtti aszály, kiváló az éghajlatunk, az itt élő emberek kiváló szakértelemmel rendelkeznek a mezőgazdaság területén, és ismert a vidéki ember szorgalma, föld- és állatszeretete, ha mindezekhez egy ki csit gondosabb, előregondoló agrárpolitikát valósított volna meg tizenöt éve bármelyik kormány, akkor sokkal előrébb tartanánk, és nem kellene szinte mindent elölről kezdenünk. Ha mondjuk, azt nem követtük volna el, hogy egy öngyilkos szerkezetet hoztunk l étre a mezőgazdaságban, ahol az állattenyésztés már nem éri el az 50 százalékot a két ágazat viszonyában, ahol 53 százalék a növénytermesztés, és 2,5 millió tonna gabonának tárolót kell építenünk azért, hogy az intervencióra termelést valamilyen módon le t udjuk fedezni, ezek a súlyos gondok és problémák egy kicsit felelősségteljesebb előregondolkodással elkerülhetők lettek volna. Ezek a súlyos aránytalanságok, amelyek létrejöttek az említett növény- és állattenyésztés, a termelés, feldolgozás, kereskedelem területén, az agrárlogisztika területén, bizony nagyonnagyon súlyos következményekkel jártak. Aztán itt van az európai uniós tagságunk. Ez a kormány ki merte mondani azt, hogy nem vagyunk elégedettek azzal a támogatással és lehetőségekkel, ami számunkra j utott. Az Európai Unió római szerződése kimondja, hogy minden állampolgára egyforma. Mi azért megtapasztaltuk, hogy van 25 és 100 százalékos állampolgár is, és jelen pillanatban 30 százalékkal és az évente való növekvéssel is csak nagyonnagyon lassan érjü k el azt a támogatási szintet, amivel egyenlő partnerek leszünk. Nem építettük ki, és ez az egyetlen kritikám, nem szoktam foglalkozni az előző kormány tevékenységével, de az, ami történt a kifizető ügynökség létrehozásában, azaz hogy semmi nem történt nég y évig, és a mi kormányunknak kellett másfél év alatt kiépíteni azt a rendszert, amire normális országoknak hatnyolc éve volt, és jelen pillanatban ott tartunk a kifizető ügynökségen, ahol lassan már behoztuk az elmaradást, hogy két héttel tartunk a szoft verfejlesztésben az éles kifizetések előtt. Éjjelnappal dolgozunk azért, hogy ezeket a lemaradásokat behozzuk, és behoztuk (Tóth István: Köszönd Németh Imrének!) , mert nem idén májusban fizetjük a támogatásokat, hanem most bemehetett bármelyik magyar gazd álkodó bármelyik bankba, és igaz, hogy éves 8 százalékos kamatért - de fél évnél hosszabb időről nem beszélünk, így csak 4 százalékért , előre fölvehette a
