Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - „A Gyurcsány-kormány egy évéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
956 Ha tehát ezt az évet a kormányprogramra vetítjük, külpolitikánkról is valódi képet kaphatunk. Az MDF értékelését azzal kezdem, hogy egymással ellentétes külpolitikákat nem folytathat Magyarországnak egyetlen kormányra került pártja sem. Nem , mert hazánk és az elszakított nemzetrészek történelmi, kulturális, geopolitikai, gazdasági adottságai egy meghatározott erőtérnek, az európai uniós és transzatlanti kapcsolatrendszerünknek az adottságai. A három antalli fő elem tehát: uniós csatlakozásun k, jószomszédi politikánk és a határon túli magyarok, ma is mindenkinek olyan feladatokat jelentenek, amelyeknek előnyös vagy korlátozó adottságait egyikünknek sem áll hatalmában megváltoztatni. (12.30) A cé lokban meg is van az egyetértés; a hangsúlyok egyensúlya, a sokat emlegetett külpolitikai konszenzus azonban sajnos régóta felbomlott. Külpolitikát természetesen a kormányfő csinál, mégis, csupán emlékeztetőül, annak idején Antall József minden fontos dipl omáciai lépését előzőleg a parlament minden pártjával megkonzultálta. Nem azért, hogy megelőzze a hátbatámadást, hiszen voltak, akik nemcsak kivonulással tüntettek ellene, hanem azért, hogy föllépve a parlament egészének támogatását tudhassa maga mögött. E hagyomány méltó a folytatásra. A kormányprogram azt írja kétszer is, hogy tizenhat éve “megfogalmazott külpolitikai céljaink mára megvalósultak, hazánk az Európai Unió tagja lett, ezzel teljessé vált beilleszkedésünk a kontinens fejlett, demokratikus orsz ágainak közösségébe”. Ez igaz, de az már illúzió, hogy “a szomszédos államokkal megtörtént a történelmi megbékélés, az elmúlt két évben feloldottuk a korábban kialakult feszültségeket”. Hogy mennyire illúzió, azt a fagyos magyarszlovák kapcsolatok is bizo nyítják, példájaként annak, hogy az Unió sem képes a kisebbségi kérdés automatikus megoldására. És mivel a nemzetpolitika terén a határok feletti békés nemzetegyesítés is közös platformunk, komolyan szembe kellene végre néznünk a kárpátaljai magyarság hely zetével, az erdélyi magyar autonómia hiányával, legújabban az államok közötti szabad közlekedés jogának durva romániai megsértésével, de az elszabadult vajdasági magyarüldözésekkel is. Amikor az MDF felelős kormányzásról beszél, kezdeményező, aktív nemzeti külpolitikáról is beszél, arról, hogy a fájdalmasan félresiklott népszavazást követően cselekvésre volna szükség. Mikor kerül a Ház elé az alkotmánymódosítás? Mikor éri végre kevesebb kritika a szülőföldprogramot? Mikor lesz állandó magyar értekezlet, és mikor lesz itt, a parlamentben határon túli magyarok bizottsága? Hol van a bátorság? Ma ott tartunk - és ez már jelképes , hogy a Fidesz és az MSZP épp most huzakodik az elnöki posztért. Ez nem nemzetpolitika, hanem erőpolitika, ez pártküzdelem, választás i kampány, időhúzó tétovaság, határozatlanság, olyan koncküzdelem, amelyikben nem a közös érdek, hanem az ügy, a bizottság kisajátítása mozgatja a küzdő feleket. Pedig a népszavazás óta ott a lehetőség, kényszerűen is, mégis az a helyzet, hogy ma minden ha táron túli magyar kizárólag a kettős állampolgárságot várja, minden vezetőjük ezt követeli - hiába. És miközben mindent ehhez mérnek, mi, a Magyar Köztársaság még azt sem adjuk meg, amit ugyan páran lefitymálnak, mégis több lenne, ha lenne, mint a semmi. A nemzeti felelősség öt pontja után a kormány már legalább ötször bejelentette, amit a miniszterelnök úr a határon túli vezetőknek ígért, mégse látjuk őket, mégse szavazhatunk róluk, pedig a kormányprogram új céljai és hangsúlyai között a nemzeti újraegyesí tés gondolata valóban stratégiai fontosságú tétel. Miközben uniós kapcsolatainkról már annyit beszéltünk, hogy pontosat szinte alig tudunk róluk, aközben balkáni politikánk általában eredményes, konkrétan pedig kényelmes. Ukrajnával a kapcsolataink jók, bá r az elnökválasztáskor egy kicsit tévedtünk; oroszpolitikánk reményt keltő, de alig több ennél, hasonlóan a Közel- és TávolKelethez; és mediterrán, valamint latinamerikai kapcsolataink is lehetnének erőteljesebbek. A terrorizmus elleni küzdelemből is rés zt vállalunk, bár a Magyar Demokrata Fórum sem ezt, sem pedig biztonságpolitikai stratégiánkat nem tartja kielégítőnek.
