Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
10 szociáldemokrata, liberális és konzervatív politikusok ugyanattól a jó szándéktól, ugyanattól a jóhiszeműségtől áthatva keresik a haza boldogulásának útját; hogy a demokratikus Magyarország létezésének és fejlődés ének feltétele, hogy nemcsak elfogadjuk, hogy léteznek a miénktől különböző politikai szándékok, vélemények és akaratok, de ennél több, igényeljük, hogy legyenek ilyenek; hogy a demokratikus versengés nem jelenti azt, hogy nem létezik mindemögött a hazafia s együttműködés. Mert nyilvánvalóan először is legalapvetőbben vagyunk ugyanannak a hazának a tagjai. Nyilvánvalóan a haza szolgáiként mi itt a parlamentben, demokratikus meggyőződésű politikusok, a demokratikus versengés mellett együttműködve is csak ezt követően vagyunk szociáldemokraták, liberálisok vagy konzervatívok. (13.10) Ahogyan működünk, és amit az elmúlt években tettünk, és azt gyanítom, időnként ma is teszünk, az elhomályosítja azt, hogy nemcsak riválisai vagyunk egymásnak, hanem felelős, együtt működő partnerei is. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Liberálisoknak, konzervatívoknak, szociáldemokratáknak fő ellenfele nem liberálisnak a konzervatív vagy a szociáldemokrata, konzervatívnak a liberális vagy a szociáldemokrata, és folytathatnám a sort, hanem a populizmus. Az a populizmus, amely Európában az elmúlt években egymást követően, egyre több országban nem kevés hívet szerzett magának politikusok közül és választók közül egyaránt. Csak, tudják, teljesen más a helyzet Eur ópának abban a felében, ahol évtizedes vagy évszázados demokratikus öröksége van a nemzetnek és a társadalomnak, ahol populista irányzatok, populista politikusok jó esetben 2025 százalékos támogatásra tehetnek szert, és nagyon erős a demokratikus közép, a mely a populizmus elleni küzdelemben tudja, hogy össze kell fogni; és más Magyarországon ennek a veszélye, ahol alig több mint 15 éves a Harmadik Magyar Köztársaság, ahol nem egyszerűen a demokratikus politikai normák, intézmények és szabályok megerősítése , hanem a közös és egyénileg is átélt demokratikus kultúra és meggyőződés megerősítése a cél. Magyarország védtelenebb a populizmussal szemben, mint Európa szerencsésebb történelmű országai. Magyarországon fontosabb érteni, hogy nem lehet játszani a populi zmussal; az olyan métely, amely ha betegséget okoz, akkor mélyre hatol. Azt kérem az előttünk álló parlamenti időszakban a magyar közélet, a magyar parlament demokratikus meggyőződésű politikai pártjaitól, tagjaitól, hogy erősítsék meg ezt a demokratikus k özepet. Azt gondolom, hogy van három nagyon fontos jellemzője ennek a demokratikus középnek. Az első az, hogy hisz a demokratikus parlamentarizmus szükségességében, megerősítésében, tudja azt, hogy ez nem egy idejétmúlt, lejárt lemeze a demokráciáknak. Tud ja azt, hogy igen, az nagy érték, hogy itt a parlamentben egymással vitatkozva és egymás erényeit is elismerve vitatjuk meg az ország dolgait. Másodszor: a demokratikus közép arról ismerszik meg, hogy tiszteli vetélytársait, hogy morálisan és politikailag egyenjogúnak tekinti a vele versengő demokratikus pártokat, nem vitatja el riválisainak morális és politikai legitimitását. Harmadszor: a demokratikus közép politikai erői, képviselői programalapú politizálást folytatnak, összefüggő és átfogó képpel rendel keznek az ország helyzetéről és jövőjéről, van hozzá kellő képességük és bátorságuk, hogy ezt a programot megmutassák az országnak, és pontosan tudják, hogy az ő programjukkal szemben más programok is léteznek. Ezzel szemben, azt gondolom, a populisták azt mondják, hogy idejétmúlt a parlament. Oda kell menni egyszerűen csak az utcára, vagy ahogy időnként mondják, az emberek közé, mert fontosabb az, mint a parlamentben strukturáltan, garanciákkal ellátva, szabályok közé szorítva, garanciákat is adva megvitat ni ügyeket. Azt gondolom, hogy a populisták a demokratikus közép politikai erőivel szemben nemcsak hogy nem tisztelik politikai ellenfeleiket, politikai riválisaikat, sőt ellenkezőleg, kétségbe vonják politikai és morális legitimitásukat. Úgy gondolják, ho gy az oly sokszor kívánt és verbálisan oly sokszor igényelt nemzeti egység úgy jön létre, hogy mindenki más elfogadja az ő
