Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 3 (250. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
813 hátrányban lévőnek érezheti magát, h a ezek az igazságtalan különbségek szembefordíthatják őket egymással. Ezért még most is hiszem, hogy az igazi politikus ellenfele nem a másik politikus, hanem a világban fellelhető igazságtalanság, és az igazságtalan rendszereket konzerválni akaró butaság. Ha erről beszélhetnénk, nem volna annyi vitánk. Mert így bizony úgy érzem, hogy nem annyira a tisztelt ellenzék, hanem a tévénézők kedvéért rakom csak helyre - ennek ellenére nyilván újra fogom majd hallani a parlamentben , hogy az a 8 milliárd bútorbesz erzési keret nem a miniszterek bársonyszékére volt jó, hanem az egész ország számára iskolapadokra és várótermi székekre nyújtott beszerzési keret volt. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Moraj a Fidesz padsoraiból. - Hangok ugyanonnan: J aj!) (14.00) Ha a Fidesz módosító indítványt kíván benyújtani, hogy szedjük vissza a falusi iskolák iskolapadjait (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) , majd meg fogjuk ezt vizsgálni. (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Ildikó, bezártak az iskolák, mit tetszik beszélni? - Az elnök csenget.) Ugyancsak módosító indítványokat kérek akkor is, ha a Fidesz úgy érzi, fontosabb Járai Zsigmond és a kormány presztízse az euró eredetileg 2008ra tervezett időpontjával, ha még az ezen való változtatást sem helyesli , nemhogy a közös gondolkodást 2010ről, akkor nyújtson be módosító indítványokat a költségvetésről, hogy hogyan lehetne a kiadásokat már most 3 százalék alá csökkenteni. Megjegyzem, 3 százalék alá az Unió 25 országából 12nek nem sikerült menni. De ha van ilyen módosító indítvány, meg fogjuk vizsgálni. Essen szó azonban mégis arról, amiben egyetértünk, az igazságtalanságok felszámolásáról! 2002ben a kormány nem véletlenü l azzal kezdte, hogy akkor egyszeri beavatkozással próbált néhány kiáltóan igazságtalan különbségen enyhíteni. Most tovább kell mennünk. Most meg kell próbálnunk elvágni az igazságtalanságok újratermelődésének lehetőségét és beleavatkozni a rendszerekbe is . Ez köti össze és ez is különbözteti meg egyben 2002t és 2005öt, hiszen 2002ben megemeltük az azelőtt befagyasztott családi pótlékot, és ez jó dolog volt, de ez nem változtathatott a családtámogatás belső igazságtalanságain. 2005ben ehhez nyúlunk hozz á. 2002ben adómentessé tettük a minimálbért, és ez jó dolog volt. Most tovább kell lépni, a minimálbér belső igazságtalanságait fölszámolva bevezetni a végzettség, az iskolázottság szerint differenciált bérminimumot. 2002ben döntés született a 13. havi n yugdíjról és egyéb, a nyugdíjasok javát szolgáló intézkedésekről. Ez fontos dolog volt, jó helyre ment, de nem tudott önmagában változtatni a nyugdíjrendszer belső igazságtalanságain. Most ezen kell változtatni. Lehet persze vitatkozni a 2002es intézkedés ek árán, költségeinek arányán, de irányán semmiképpen sem, hiszen ezek az intézkedések akkor is a családosokat, a kiskeresetűeket, a nyugdíjasokat szolgálták. Most is feléjük fordulunk, most is róluk van szó, de most már kevesek az egyszeri intézkedések. E zért lépünk most a nyugdíjrendszer igazságtalanságaival szemben, mert fontos az évenkénti törvényes nyugdíjemelés betartása - mi be is tartjuk. De ez nem képes föltölteni a nyugdíjrendszer hullámvölgyeit, nem képes orvosolni azoknak a hátrányát, akik ugyan annyi szolgálati idővel, ugyanannyi bérszínvonallal kevesebb nyugdíjat kapnak társaiknál. De nem akarunk abba a hibába beleesni, amibe szerintünk 2002ben a Fideszkormány beleesett; frakcióvezető úr hivatkozott rá, de pozitív példaként. Nem pozitív példa a nyugdíjasok egyes csoportjait egymás ellen fordítani. Nem pozitív példa a kisebb szolgálati idővel rendelkezőket a hosszabb szolgálati idővel rendelkezők ellen fordítani. Mi nem ezt tesszük. Nem jó dolog, ha szembefordítjuk a különböző csoportokat. Ezért mi megtartjuk a nyugdíjemelés törvényes mértékét, nem egyik nyugdíjastól veszünk el a másik kedvéért, hanem segítünk négy, hátrányban lévő csoporton. Nagy hátrányban vannak először is az 1988 előtt nyugdíjba mentek. Náluk a lemaradás azonos föltételek ese tén is havi 2300 forint átlagosan. Ők már hetvenesek, nyolcvanasok, és a legfájdalmasabb mindig a legidősebb sérelme. De a második hátrányban lévő csoportnak az
