Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 27 (249. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetése végrehajtásának ellen... - ELNÖK (Harrach Péter): - KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
693 (12.30) ELNÖK (Harrach Péter) : Kárpáti Zsuzsa kap szót két percben. KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hallgattam az ellenzéki képviselőtársaim felszólalását, és azt gondolom, hogy egy nagyon fontos mom entum körvonalazódott belőle, hogy általában vagy egyenként egy kórházról, vagy általában a kórházakról beszéltek. Én azonban szeretném ráirányítani arra a figyelmet, amiről államtitkár asszony is beszélt, hogy nagyon fontos, hogy az egészségügyi ellátás n emcsak a kórházakban zajlik, hanem egyéb más színtereken is. Például az otthoni szakápolás, amelynek kasszáját ez a kormány évről évre jelentősen növeli, lehetőséget ad arra, hogy a vizitszámok emelkedésével többen kapjanak otthoni ápolást és gondozást. Az t gondolom, hogy valóban túlmutat ez a mai nap egy költségvetési, egy zárszámadási vita keretein, nevezetesen, valóban egy szakmapolitikai vitát kellene lefolytatni arról, hogy milyen irányba kellene az egészségügyi folyamatokat és az egészségügyi finanszí rozást és a kapacitásokat terelni. Csak egy dolgot szeretnék felolvasni önöknek az Állami Számvevőszéktől: “A teljesítményvolumenkorláton alapuló finanszírozás a kasszavédő mechanizmuson túlmutat, és további lehetőségeket rejt magában az egészségpolitika számára. Nevezetesen: viszonylag nagy pontossággal tükrözi az ellátási szükségleteket, a kapacitáskihasználtságot és objektív mutatókkal jelzi a szükségletek és a kapacitások közötti valós feszültségeket az új rendszer. A kapacitásmutató alkalmas lehet arr a, hogy egy adott szolgáltató részesedését a rendelkezésre álló kasszák összegéből pontosan meghatározza, objektíve tervezhetővé tegye.” És ha még ehhez hozzáteszem, hogy a regionális egészségügyi tanácsok feladata összehangolni a kapacitásokat és a szüksé gleteket, akkor, azt gondolom, valahogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ebbe az irányba kell elmozdulnunk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ismét folytatjuk a türelmesen várakozó, írásban e lőre jelentkezett képviselők sorát. Lezsák Sándornak adom meg a szót. LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Javaslom, hogy folytassuk az egészségügy területének eddig nem tárgyalt részletével, mert lénye ges részletkérdés a fogyatékossággal élők sorsával törődő úgynevezett akadálymentesítési program alakulása. 2003ban a költségvetés a polgári kormányzás alatt ilyen célra szánt összegek vásárlóértékének legfeljebb a felét, kétharmadát költötte erre a progr amra. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint legkorábban 2050re érjük el az Európai Unió által meghatározott normákat az akadálymentesítés terén, ha a jelenlegi vontatott, halogatott mértékben folyik a közintézmények akadálymentesítési progra mja. A polgári kormányzat alatt ebben az ügyben a közlekedés területén külön alprogram volt a pályaudvarok, várótermek és egyes autóbuszok, személyszállító vagonok akadálymentesítése. Látványosan csökkentek az ilyen beruházásokra történő ráfordítások a 200 2 előtti helyzethez viszonyítva. A 2004. évi költségvetési vita idején keserűen vették tudomásul a fogyatékossággal élők társadalmi szervezetei, hogy harmadára, negyedére, mindössze 45 millió forintra zsugorodott a közlekedés akadálymentesítésére szánt kia dások összege. Még ennek a szűkre szabott kiadásnak is csupán egytizede teljesült, mindössze 4,5 millió forint, ami egyértelműen jelzi a fogyatékossággal élők kormányzati mellőzését.
