Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 26 (248. szám) - Az ülésnap bezárása - ELNÖK (Mandur László):
639 Nagyon fontos, hogy legyenek olyan intézkedéseink, amelyek a különböző fogyatékossági csoportok életminőségét segítik. Amikor arról beszélünk , hogy nem önmagában akadálymentesítésről van szó, hanem az információkhoz, a tudáshoz való akadálymentes hozzáférés biztosításáról, akkor ez sokkal több annál, mintsem hogy egy gyógyszertár vagy áruház elé rámpát építsünk. Rámpát építeni a legegyszerűbb m űszaki feladat, de ez vajmi kevés segítséget nyújt, mondjuk, egy vak ember számára, aki szeretné a maga ügyesbajos dolgait elintézni egy okmányirodában. Egy vak ember számára az a segítség, ha ott egy hangosbemondó bemondja, hogy neki melyik ablakhoz kell menni. Egy siket embernek hiába mondja be ezt egy hangosbemondó, neki digitális jelzőre van szüksége, hogy meg tudja nézni, ha lehúzta a 12es sorszámot, akkor a 4es ablakhoz kell mennie. Nagyon fontos, hogy a közösségi terekben legyenek olyan indukciós hurkok, amelyek segítik az ő hallásukat. Ezek nem horribilis összegek, ezek szemléleti kérdések. A jelnyelvi tolmácsszolgálatot képviselő asszony is említette. Borzasztó fontosnak tartom, hogy a jelenlegi rendszert továbbfejlesszük, hogy a régiókban megjel enő jelnyelvi tolmácsszolgálat a lehető legszélesebb körben kiterjessze a szolgáltatásait, a bírósági ügyintézéstől kezdve az okmányirodákon keresztül az érdekvédelmen át az oktatásig bezárólag. A kormány erre forrásokat különített el ebben az évben is, re ményeink szerint a következő évben is így lesz. Arra, amit az elején elmondtam, szeretnénk forrásokat biztosítani, hogy egyfajta felvilágosító munkával, a társadalmi tudat akadálymentesítésével egyre több emberrel tudjuk megértetni azt, hogy van tennivalón k. (0.20) Ha csak egy fogyatékos, egy autista ember mindennapjait vesszük figyelembe, akkor neki arra van szüksége, hogy nagyon egyszerű jelrendszer legyen Magyarországon - húzd le a fejed, menjél balra vagy fordulj el jobbra. Hiszen neki erre van szüksége . De ezeket az apró gesztusokat, amelyek ráadásul még nem is igényelnek különösebb anyagi ráfordítást, sem tanulta még meg a magyar társadalom. Az akadálymentesítés kapcsán elmondhatjuk azt is, hogy ha mi a fogyatékos emberek szemszögéből nézzük az akadály mentesítési programokat, akkor talán nem is gondolunk arra, hogy milyen sok embernek segítünk azzal, ha akadálymentesítünk, legyen ez hangosbemondó, legyen ez digitális kijelző, mert segítünk annak a nagyothalló idős embernek, segítünk annak a látásában ug yan nem fogyatékosnak minősülő, de már meggyengült látású embernek, akinek bemondják a hangosbemondóval, hogy hová kell neki menni. De segíthetünk a kismamának, nemcsak a kerekesszékesnek, aki éppen a gyógyszertárba akar babakocsival felmenni, és fel kell neki tolni. Segíthetünk annak az idős embernek, aki nem tudja 5060 centiméterre felemelni már a lábát, mondjuk, egy villamosmegállóban. Tehát nagyon sok feladatunk van. Magam is úgy gondolom, hogy a kormánynak, a koalíció pá rtjainak itt kell állni az élen, és megmutatni, hogy együtt vagyunk, így, sokan, a fogyatékos embertársainkkal együtt. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az ülésnap bezárása ELNÖK (Man dur László) : Tisztelt Országgyűlés! Szeptember 27e, 0 óra 20 perc van, az ülésnapot berekesztem. Reggel 9kor folytatjuk a munkánkat, mindannyiunknak jó éjszakát és jó pihenést kívánok. (Az ülésnap 0 óra 21 perckor ért véget.)
