Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 26 (248. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
637 miniszterelnök úr az Idősügyi Tanács előtt járt, és megbeszélték azokat a problémákat, amelyek az időstársadalmat érintik, feszítik. Akkor arra az elhatározásra jutottunk, hogy több szakma képvise letében részt vevő szakemberek dolgozzanak ki egy programot arra nézvést, hogyan is lehet jelenleg a nyugdíjastársadalom helyzetén javítani. Szeretném eloszlatni azt a tévképzetet mindenkiből, hogy valakinek rossz a szociális helyzete, hogy valakinek kevé s a jövedelme, nem jelenti azt, hogy a nyugdíjrendszerben kell erre orvoslást találni, hiszen a nyugdíjrendszernek megvan a maga nagyon jól definiálható funkciója, mely szerint a nyugdíj a szolgálati idővel és járulékfizetéssel szerzett jog. Innentől kezdv e nem gondolom, hogy minden szociális problémát, ami az idős embereket érinti, a nyugdíjrendszeren belül kellene megoldani. Ha jól értettem, képviselő úr sem ezt állította, hogy ott kell megoldani ezeket a problémákat. Szeretném elmondani a tisztelt Háznak , hogy az időstársadalom életminősége egyáltalán nem mindegy egy társadalom számára, hiszen egy egész társadalom idősekhez való viszonyát is definiálja az, hogy a benne élő idős emberek hogyan érzik magukat. Magyarország esetében több mint 3 millió emberrő l van szó. Két évvel ezelőtt indítottuk azt a programot, ahol az idősbarát önkormányzatokat egy kitüntetéssel, egy díjjal ismerjük el. Hála istennek, százával jönnek a pályázatok és jobbnál jobb tartalommal, olyannal, amiről évekkel ezelőtt még álmodni sem nagyon mertek a települési önkormányzatok, hogy hányféleképpen segítik az időstársadalmat. Van olyan kis falu, amely a temetőhöz indít minden hónapban buszjáratot, amikor az elhunyt szeretteik sírjait meglátogathatják az emberek. Van olyan falu, amely szí nházlátogatást szervez, van olyan falu, amelyik üdültetést. De nagyon sok olyan település van, amelyik azt tartja fontosnak, hogy hogyan vonja be a helyi társadalom döntéseibe az idős embereket, hiszen nekik is lehetnek még terveik, hiszen nekik is lehet v éleményük arról, hogy mi legyen egy városnak a jövője, hogyan nézzen ki, mik legyenek a hangsúlyos fejlesztési programok. Az Idősügyi Tanács ez évben alapította meg az Idősekért díjat, éppen azért, hogy elismerhessük azoknak az emberek munkáját, akik sokat tesznek az idősekért. Szeretném hangsúlyozni, itt nem arról van szó, hogy idős emberek idős embereket tüntessenek ki, hanem az idős emberek javaslata alapján kerüljön elismerésre azon emberek tevékenysége, akik sokat tesznek az idős emberekért. Szeretném elmondani azt is, hogy ezen a héten az Idősügyi Tanács meghívására érkezik hazánkba, a jelenlegi Magyarországra a határon túli magyar idősszervezetek delegációja. Erre még példa nem volt ebben a parlamentben az Idősügyi Tanács közel egy évtizedes történelm ében. Magam is kértem a kormány minden egyes tagját, hogy októberben aki csak teheti, menjen el az idősszervezetek rendezvényeire. A miniszterelnök úr délben a napirend előtti felszólalásában említette volt, hogy pénteken tervezi bejelenteni azokat az inté zkedéseket, amelyekkel a kormány igyekszik a nyugdíjasok, az idős emberek életét segíteni. Hiszen tényleg sok sérelem érte őket, gondolok itt az értékvesztett nyugdíjakra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , gondolok az özvegyi nyu gdíjak rendezésére és egyéb hátramaradotti ellátások rendezésére. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Béki Gabriella képviselő asszony , a Szabad Demokraták Szövetségéből, “A siketek világnapjának margójára” címmel. Parancsoljon, öt percben öné a szó, képviselő asszony. (0.10) BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy tegnapi rendezvényről szeretnék megemlékezni e Ház f alai között, még ha ilyen késői órán is, annál is inkább, mivel erről a rendezvényről nem írtak az újságok, legalábbis azok a napilapok, amelyeket átnéztem, nem emlékeztek meg róla. Pedig igazán jól sikerült
