Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 26 (248. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
584 A támogatásnak kiszámíthatónak kell lennie, és fontos, hogy csak a rászorultság idejéig és mértékében járjon. Ebben egyetértek a Magyar Szocialista Pá rt vezérszónokával, Devánszkiné Molnár Katalinnal. Nem feltétlenül a készpénztámogatás a megfelelő megoldás, hanem véleményem szerint inkább konkrét átvállalásokra van szükség. A Magyar Köztársaság második vagyontárgyáról van szó: az épületállományról. Ezt nézzük nap mint nap, ezt nézik a hazánkba érkező turisták is. Az MDF országgyűlési képviselőjeként úgy gondolom, hogy az MSZPSZDSZkormánynak a választási ígéreteivel ellentétben több mint hároméves kormányzása alatt nem sikerült a lakáskérdésben áttörés t végrehajtania. (20.30) A kormány ebben a ciklusban csak látszatintézkedéseket tett. Politikájára a többfejűség volt a jellemző. Egy évvel ezelőtt - emlékeznek, képviselőtársaim - a lakásszövetkezeti törvény parlamenti vitájakor a belügyminiszter asszony felszólalásának első nyolc percében azt hittem, hogy egy lakáspolitikai vitanapon vagy a másnapi kormányprogram vitáján vagyunk jelen a tisztelt Házban, esetleg egy választási nagygyűlés tudósítását látjuk. Persze, azóta sem történt semmi lakáskérdésben, a kormány csak rombolt, semmit nem oldott meg. Sajnálatosnak tartom, hogy a kormány ígérete ellenére nem egyszerre terjesztette a tisztelt Ház elé a lakáskérdéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat, mert szükség lett volna ezeket egységesen, egy csomagban tár gyalni, így egyértelműbbek lennének az átfedések, a párhuzamok és az ellentétek is. A kormányzati koncepciótlanság azonban éveken keresztül már abból is látszott, hogy a lakáspolitika kérdésével nem egy tárca foglalkozott. Volt itt minden, még kormánybizto s is. A parlamenti eseti bizottság pozitív munkáján kívül azonban mégsem történt semmi. Jó lett volna, szükség lett volna egy vitanap megtartására az elmúlt három évben a tisztelt Házban, akkor tételesen lehetett volna cáfolni a kormány sikerpropagandáját. Ebbe a vitába most nem mennék bele. Egy gondolatot engedjenek meg csupán: úgy gondolom, azoknak a gyermekes családoknak, akik lakhatásukat önerejükből nem vagy csak részben képesek megoldani, szociális bérlakást kell biztosítani. Elfogadhatatlan, hogy a p iaci lakhatási terhek miatt kilakoltatással családokat szétszakítsanak, gyermekeket emiatt állami gondozásba vegyenek, mert egyben ez a legdrágább megoldás. Tisztelt Képviselőtársaim! A legújabb kormányzati lakáskoncepciótervezetek jó elképzeléseket hangs úlyoznak - a Magyar Demokrata Fórum szerint is helyesen , de az 1993. évi LXXVIII. törvény, vagy ahogyan még mindig súlyos csúsztatással nevezzük, lakástörvény előttünk lévő módosítási tervezete az MSZPSZDSZkormány saját stratégiai céljaival is több pon ton ellentétes. Nem tudja a jobb kéz, mit tesz a bal? Javaslom képviselőtársaimnak, meg kell csak nézni a Lakásbérlők Egyesülete jogsegélyszolgálatánál felhalmozódott, több ezer családot érintő, súlyos lakásügyi konfliktusokat, melyek számára a jogbiztonsá got és a hosszú távon kiszámítható lakhatási biztonságot nyújtó jogszabályi keretek halvány elképzelését sem találjuk a tervezetben. A lakáskoncepció mondja: cél a bérlakások és ezen belül a szociális bérletek jelentőségének növelése, és a meglévő lakásáll omány korszerűsítése. Ezzel szemben mit olvashatunk ki a sorok között, de leginkább a meg sem említett összefüggéseket vizsgálva a módosítási tervezetből? Jogszabályi definíciója továbbra sincs a szociális bérletek körének, kijelenthetjük, szociális bérlak ás hazánkban továbbra is csak virtuális fogalomként létezik. A bérleti szektor jelentőségének fokozása azonban csak úgy lenne lehetséges, ha a jogszabálymódosítás után javulna a bérleti szektort mindenáron elhagyni szándékozó családok helyzete, lakhatásuk kiszámíthatósága és jogbiztonsága, mivel a módosítás meg sem kísérelte a lakbérszabályozási helyzet legneuralgikusabb pontját, a lakbér megállapításának, illetve annak a lakásbérlők részéről lehetséges vitatásának intézményes kereteit meghatározni. A lak áskoncepció mondja: a lakhatás biztonságának megteremtése a meglévő lakhatás megfizethetőségi problémájának a kezelését jelenti. A lakástörvény - helyesen - az önkormányzatok minimálisra zsugorodott, de még mindig az egyetlen jogszabály által irányított bé rleti szektora
