Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 14 (281. szám) - A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2003. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MESTER LÁSZLÓ, az önkormányzati bizottság előadója, a napirendi pont előterjesztője:
5131 A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2003. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat álta lános vitája ELNÖK (Harrach Péter) : Soron következik a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2003. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. (16.50) Az önkormányzati bi zottság önálló indítványát új változatban T/18732. számon kapták kézhez. Megadom a szót Mester Lászlónak, az önkormányzati bizottság előadójának, a napirendi pont előterjesztőjének, tízperces időkeretben. DR. MESTER LÁSZLÓ , az önkormá nyzati bizottság előadója, a napirendi pont előterjesztője : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy tizenöt éves történetben nyithat új fejezetet a parlament döntése, amennyiben a mai vitában kialakult helyzet is lehetővé teszi, hogy 19én m egszülessen az új forrásmegosztási törvény. A tizenöt éves vita, ami folyt a főváros és 23 kerületi önkormányzat között, a kerületek között is, látszólag a pénzről szólt, amiben persze annyiban van igazság, hogy források elosztásáról volt szó mindig, de ne m igazán a részesedés és a források elosztása vagy az arányok voltak a lényeges csomópontjai a vitának, hanem az, hogy milyen elvek, milyen módszerek és milyen szempontok figyelembevételével kell ezeket a forrásokat elosztani. Sokszor érthető volt a vita, hiszen minden fővárosi kerületnek és magának a Fővárosi Önkormányzatnak is fontos volt az éves költségvetésében az, hogy a forrásmegosztásból származó összeg milyen súllyal szerepel a költségvetésben, mennyi ennek a nagysága, és ez sokszor meghatározta vag y befolyásolta a működési kiadások tervezését vagy éppen a fejlesztésre, beruházásra fordítható összegeket. Minden év decemberében elindultak a viták, és ez tartott néhány hónapon keresztül, sokszor még tavaszig áthúzódóan is, és sokszor úgy nézett ki, min tha a fővárosi kerületek, tehát maguk az érintettek talán egymás ellen is harcolnának, mintha a forrásmegosztás egy külsőbelső kerületek közötti vita lenne, holott csak arról volt szó, hogy a kerületeknek - attól függően természetesen, hogy éppen a főváro sban hol helyezkednek el, milyen helyzeti előnnyel vagy hátránnyal indultak vagy milyen adottságaik vannak - vannak olyan gondjaik, problémáik vagy sajátosságaik, amelyek akár össze is kötik a főváros más kerületeivel. A tizenöt év alatt elvétve fordult az elő, hogy akkor, amikor a kerületi önkormányzatok a főváros közgyűlése előtt, a napirend tárgyalása előtt véleményezték, és a képviselőtestület egy döntésével véleményt mondott a forrásmegosztási javaslatról, a kerületek döntő többsége elfogadta volna a Fővárosi Közgyűlés elé beterjesztett javaslatot. Ez önmagában is minősítette az évről évre kialakult helyzetet. Akkor, amikor az ebben a ciklusban működő parlament elé beterjesztésre került egy új forrásmegosztási törvény, az Alkotmánybíróság felhívására k ötelessége is volt a kormánynak is, hogy elkészítsen egy - a kifogásokat is figyelembe vevő - jogilag megfelelő és pontos javaslatot. Ez a forrásmegosztási törvény már igyekezett orvosolni azokat a problémákat és hibákat, amelyek évről évre, több mint tíz éven keresztül felmerültek. Tehát mindenképpen a jelenleg hatályos törvény már egy pozitív irányú változást, változtatást hozott a fővárosi forrásmegosztási rendszerben. De bizonyos gyerekbetegségek vagy régi hibák ugyanúgy kijöttek - és ebben az évben ezt egészen pontosan figyelemmel lehetett kísérni - a forrásmegosztási vitákban. Nevezetesen az, hogy nem
