Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 5 (276. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
4376 sugallni, hogy mego ldja a határon túli magyarság problémáit a kérdés - nem oldotta volna meg. Azzal vezette félre az embereket, hogy adott nemzetközi környezetben lehetséges a kettős állampolgárság bevezetése - nem volt lehetséges. Azt akarta mondani, hogy van koncepciója bá rkinek is annak tartalmáról - nem volt senkinek koncepciója. (14.00) Ami a kórházprivatizációt illeti, azt üzenték az embereknek, hogy elég utálni a tőkét, és máris megoldódnak a magyar egészségügy problémái - természetesen nem oldódtak meg. Nem csoda, ho gy a két kérdéssel kapcsolatban egyrészt azóta sincsenek igazán jó válaszok, másrészt nem csoda, hogy a magyar állampolgárok többsége úgy döntött, hogy nem vesz részt ebben a színjátékban, úgy szavazott, hogy otthon maradt. Nézzük meg, hogy mi történt egy év alatt! Egyrészt, tisztelt képviselőtársaim, azóta mindenki mindenfélét próbál mondani a másikra. Szögezzük le, hogy itt azok, akik szavaztak, tisztességes módon képviselték a saját véleményüket. Tisztességesen szavaztak azok, akik igennel szavaztak, tis ztességesen foglaltak állást azok, akik nemmel szavaztak, sőt azok is tisztességesek voltak a saját szempontjaik szerint, akik otthon maradtak. Ezt, tisztelt képviselőtársaim, senkinek sincs joga kétségbe vonni, és senkinek sincs joga a másikat bármilyen m ódon e tekintetben rágalmazni vagy adott esetben mindenféle negatív ítéletekkel bombázni. Ráadásul egy év eltelt, és egy éve se álltak elő azok, akik támogatták a kezdeményezést, egy épkézláb, vállalható és a problémákra megoldást adó javaslattal. Valószín űleg azért, mert a megoldás nem ebben az irányban keresendő, merthogy a megoldás a szülőföldön való boldogulás elősegítése, a többségi nemzeti és a kisebbségben élő magyarság kapcsolatának a rendezése, és ebben nekünk lehet szerepet vállalnunk; a magyar ny elv és a magyar kultúra megtartásának elősegítése, ebben is lehet szerepet vállalnunk; és persze a szomszédos országok európai integrációjának magyar oldalról történő elősegítése, ebben meg pláne kell szerepet vállalnunk. Ami a kórházprivatizációt illeti, azóta sincs válasz, tisztelt képviselőtársaim, arra a kérdésre, hogy na és akkor mitől lesz jobb. Hallom, hogy hatalmas, nagyarányú adócsökkentést és járulékcsökkentést kell azonnal végrehajtani, ezt már hallottam egyébként 1998ban, utána sem volt igaz, most is hallom; és egyébként más napokon meg hallom, hogy több pénz kell fordítani az egészségügyre. Hát, tisztelt képviselőtársaim, ez csak annyit jelent, hogy a félrevezetés folytatódik tovább, miközben továbbra sincs koncepció a magyar egészségügy probl émáinak rendbetételére. A Szabad Demokraták Szövetsége elég régen kidolgozta már ezt a koncepciót, liberális szemmel mi megadjuk a válaszokat a magyar egészségügy problémáira. Ezekkel lehet vitatkozni, csak most már eltelt néhány é v ahhoz, hogy föltegyem a kérdést, hogy jójó, akkor ez nem kell - de mi a megoldás? Mások mit mondanak, milyen eszközök állhatnak rendelkezésre? Mit kell csinálni a magyar egészségügy problémáinak rendezése érdekében, ha nem azt, amit a Szabad Demokraták Szövetsége javasol? Mi, tisztelt képviselőtársaim, kidolgozzuk az általunk javasolt többbiztosítós modellnek, ami szerintünk a megfelelő megoldás az egészségügy problémáira, a törvényjavaslatát, és attól kezdve azt fogjuk kérni, hogy akkor vitatkozzunk er ről, ezt a parlamentnek át fogjuk adni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a felelős politizálás. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. K érdezem, hogy a kormány részéről kíváne bárki reagálni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, “A változásért” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. (Zaj.)
