Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 29 (273. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár:
3991 Pozitív változás, hogy a többcélú kistérségi társulásokban javult a családsegítés és a nevelési tanácsadás színvonala. Oda is eljut ma már a logopédus, ahol eddig azt sem tudták, hogy mit jelent ez a szó. Mindezek ellenére tudjuk és nem titko ljuk, hogy gond van az oktatással. Különösen a szakképzéssel. Jó dolog, hogy 16 tiszk kezdte meg működését, több mint 20 milliárd forintos európai uniós támogatással. Így javulhat a gyakorlati képzés gazdaságossága és színvonala. Tudjuk, hogy mindez nem el ég. Sok gyermek él még szegénységben, versenyhátrányban. Gond a roma tanulók felzárkóztatása, integrált képzése. Sokan tanulnak olyan szakmát, amivel esélyük sincs az elhelyezkedésre. Sok helyen eredmény nélküli és drága az oktatás. Ha lenne valami, amiben a jövőt illetően szükséges lenne a parlamenti pártok, a politikusok reális helyzetértékelése és megegyezése, ez az lenne. Az értékeket megőrizni, a változásokhoz alkalmazkodva változtatni, de sohasem visszafelé menni - ez igazi fele lősség, igazi hazafiság lenne. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : A kormány nevében Mesterházy Attila államtitkár úr kíván válaszolni. Önt illeti a szó. MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszt ériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Ahogy ön is elmondta, minden gyermek érték, talán fogalmazhatnék úgy is, hogy minden gyermek különkülön egy kis gyémánt, amelyik fejlesztésre, csiszolásra szorul . Azt gondolom, az a fő cél, az kell hogy legyen a fő cél, hogy a családokat úgy segítsük, a gyermekek jövőjéről úgy gondoskodjunk, hogy ne dőljön el a gyermekek megszületésének pillanatában az, hogy milyen jövőre, milyen karrierre számíthat egy gyermek. F ogalmazhatnék úgy is az esélyegyenlőség nevében, ahogy egyszer ezt egy amerikai elnök tette, aki úgy fogalmazta meg az esélyegyenlőséget, hogy minden ember számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy a benne rejlő képességeket maximálisan kibontakozt athassa. S azt gondolom, hogy a gyermekeket, a családokat kétféle módon, kétféle csatornán keresztül lehet támogatni. Egyrészről közvetlenül, a családtámogatáson át, azokon a direkt intézkedéseken át, amelyeket rögtön a mindennapokban tudnak hasznosítani a családok, illetőleg gyermekeik, a másik irány pedig a közvetett támogatás, hogy olyan környezetet alakítunk ki a családok körül, a gyermekek körül, olyan szolgáltatásokat biztosítunk számukra, amelyben valóban jobb életkörülmények között tudják folytatni életüket. Mi abban hiszünk, hogy a gyermekekre, a családokra nem társadalmi problémaként kell tekinteni, nem úgy kell rájuk tekinteni, mint egy olyan társadalmi problémára, amit kezelnünk kell, amit meg kell oldanunk, hanem sokkal inkább egyfajta erőforrás ként, mégpedig a társadalmi problémák megoldásának egyik hatékony eszközeként, egyik hatékony erőforrásaként. Éppen ezért a kormányzat az intézkedései során a lehetőségeket próbálja a családok, a gyermekek számára biztosítani. Egy nem olyan régi kutatás sz erint a fiatalok, a gyermekek számára a társadalmi problémákon túl, mint amilyen például a kábítószerhasználat elterjedése, a legnagyobb probléma a versenyképes tudás megszerzése, a munkahelyteremtés, a lakás megteremtése vagy a családalapítás kérdése. (8 .10) Éppen ezért a kormányzati intézkedések, a száz lépés program is ezekre a területekre koncentrál. Az a célunk, hogy egy olyan, alternatívákban gondolkodó, intelligens társadalmat tudjunk létrehozni a következő években, amely nemcsak az egyén szintjén v ersenyképes, hanem a társadalom szintjén is versenyképes. Egy olyan társadalmat, amely képes megvalósítani álmait, képes képességeinek maximális kibontakoztatására, és amelyben az egyre felnövekvő, újabb és újabb generációk mindig