Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - NÉMETH ZSOLT (független):
3970 meg. Hiszen ha nyugatdunántúli képviselőként vagy Vas megyei képviselőként a nyugatdunántúli részhez lapozok, akkor bizony ott akár nekem tetsző részeket is találhatok, hiszen elsősorban a célok között az északdéli fejlesztési tengelyt jelöli meg. A nyugatdunántúli régióban ez valóban a NyugatDunántúlon meghatározó, elsőrendű prioritás, az északdéli gazdasági, innovációs és közlekedési tengely. De aztán, ha ezt végignézem, akkor ebben nyoma nincs annak, hogy a régió konszenzu ssal úgy építi fel magát, hogy ebben található egy fejlesztési pólus is. Erről egyszerűen a régiónak a céljai nem szólnak, a jövőképében ez nem jelenik meg. Nem így az országos területfejlesztési koncepcióban, amelyben bizony egyértelműen meghatározottak a prioritások, egyértelmű az, hogy kiemelten fontosnak nevezi meg a fejlesztési pólusok megerősítését, amelyen belül fontossá válik, hogy a döntéshozatal és megnevezve a közigazgatási funkciók is a regionális központba települjenek. Sőt, nemcsak fontos, hog y megerősödjenek, hanem fenntarthatók is legyenek, ezzel is foglalkozik az anyag. Persze, aztán sokadik célként itt is levezethető, hogy lehet itt is északdéli tengelyre pénzösszegeket, fejlesztési forrásokat fordítani, hiszen az alközpontok elérhetősége is fontos. De hát azért ez valami sokadrangú prioritás csak az anyagon belül. Mindezekkel egy aránytalanságra és összehangolatlanságra kívántam rámutatni, de föl is vetődik közben a kérdés, hogy mi múlik vajon ezen? Múlotte egyáltalán eddig valami azon, h ogy mi került be a területfejlesztési koncepcióba, és mi nem? Erre szerintem legékesebb példaként a közlekedésfejlesztési elképzelések szolgálnak, hiszen elmondhatjuk azt, hogy viszonylag egyenletesen jó közlekedésfejlesztési anyagok készültek az elmúlt év ekben, évtizedekben, amit aztán a politikai erőviszonyok saját kényüknekkedvüknek igazítottak, formáltak át, és ez történik napjainkban is, sőt erre még azt is mondhatnám, hogy néhány lapáttal rátesznek, hiszen a közlekedési szakmán belül elmondhatjuk azt , hogy egy szakmailag egyenletes gárda alakult ki az éppen illetékes minisztériumban. Én azt szoktam mondani, hogy ennek egyik fele kormányváltáskor mindig lemegy az alagsorba, a másik fele pedig fölmegy a párnás ajtók mögé, aztán cserélnek, de szakmailag hellyelközzel egyenletes színvonalat voltak képesek biztosítani. Nos, az SZDSZ vezette minisztérium ezt törte meg a legutóbbi időkben, amikor jelentős szakmai előélet nélkül - akár elenderes múlttal is - meghatározó közlekedésfejlesztési pozíciókba került ek emberek, akik egyszerűen ezt az éveken át tartó szakmai hagyományt megtörték, és átrajzolják, átírják a fejlesztéseket. Tehát legkevésbé sem foglalkoznak azzal, hogy egyegy régión belül mi körül alakul ki konszenzus, mert ilyen is van. Például a nyugatdunántúli régióban megegyezés, konszenzus született abban, hogy a 2007től induló új európai uniós ciklus legjelentősebb fejlesztése az északdéli közlekedési és fejlesztési tengely kell hogy legyen, a harmadik évezred útja, a Borostyánkő út, ahogy megjel ent ez konferencián is, címben is. Eddig példa nélküli egyetértés alakult ki a szakma között, ami szerintem szintén nagy dolog, és ezen túlmenően a politikai ellenfelek között is. Tehát GyőrSopron, Vas, Zala képviselői, a megyei jogú városok vezetői, a me gyei önkormányzatok vezetői, országgyűlési képviselők, sőt a régióhoz csatlakozó országok politikai és szakmai szereplői egyöntetűen hangsúlyozták azt és kinyilvánították, hogy ezt kívánják a legfontosabb elérendő célként megvalósítani 2007től. Ha ezen a koncepción múlik valami, akkor persze történhet az is, hogy ez megvalósul, meg történhet az is, hogy nem, hiszen az elénk terjesztett anyagban eléggé általános célok vannak, elmaszatolt prioritások is vannak, tehát tulajdonképpen mindenki azt olvassa ki be lőle, ami számára kedves, ami nem helyes egy ilyen hosszú távú koncepció esetén. Ezért én úgy vélem, hogy mindenképpen, még az anyag tárgyalásának még ebben a fázisában is be kell fogadni olyan elképzeléseket az előterjesztőnek, ami lehetővé teszi azt, hog y a régiókban megfogalmazott, konszenzussal létrehozott elképzelések bekerüljenek az anyagba, rögzítésre kerüljenek, mégpedig megfelelő helyen, olyan prioritással, amelyeket aztán a később megszülető elképzelések, törvények nem tudnak majd fölülírni.
