Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
3955 képviselőtársam megjegyzett akkor, amikor nem volt rá válaszadási lehetőség, hogy én azt merészeltem mondani, hogy néhány alaphelyzetet nem tisztáz a koncepció, így aztán n ehezen érthető az is, hogy mire próbál építeni, és azt gondolom, ilyen szempontból nincs ellentmondásban más képviselőtársam fölszólalásával, aki esetleg a saját területét kidolgozottnak vagy megalapozottnak látja. Tisztelt Miniszter Úr! A fejlesztéspoliti kai koncepció, mint ahogy ezt a bizottsági kisebbségi vélemény során is már megfogalmaztam, illetve elmondtam, túlzottan általános, azonban ez önmagában nem volna nagy baj, hiszen ezzel együtt is lehetne az elkövetkező néhány év, vagy nevezzük úgy, néhány évtized vezérfonala. Ennél nagyobb gond viszont az, hogy néhány probléma gyökerével, a probléma kialakulásával és máig tartó hatásával nem foglalkozik, így nem csoda, ha rossz, megvalósíthatatlan célt fogalmaz meg, vagy nem fogalmaz meg semmit, illetve más t mond, mint amit a ma gyakorlatában éppen aktuálisan követ. A sok példából engedje meg, hogy kettőt kiemeljek. Az egyik talán a közlekedés. Egyrészt a településeken átvezető forgalom kérdése legalább olyan vagy nagyobb gond, mint maga az autópálya, illetv e az autópálya hiánya. De ugyanígy idetartozik az alacsonyabb rendű utak kérdése, és ehhez jön még a vasút és a közút kérdése, illetve azok rivalizálása, amiből mindig a vasút jön ki vesztesen, amire nem lehet egy laza mozdulattal azt a választ adni, hogy a jövőben mindent megoldunk az autópályák építésével. Vagyis a múltbeli hibás döntésekre, a sugaras közlekedésre, a vasút leépítésére, a jelenbeli semmittevésre nem építhető egészséges koncepció, mint ahogy nem is épült. A másik terület a mezőgazdaság. Önö k ebben a koncepcióban - egyébként számomra nagyon kedvezően és nagyon támogatandóan - ökológiai mintaállamról beszélnek, miközben ennek alapját az elmúlt évtizedek hibás szemléletének köszönhetően, a termőtalajt, a növény- és állatfajtákat bezsugorították , ennek következtében a diverzitás mind a három területen jelentősen csökken. Amikor ökológiai mintaállamról beszélünk, akkor kicsit vissza kellene menni a múltba. És valóban, Magyarország valamikor ökológiai mintaállam volt, ennek a helyreállítása, illetv e visszahozása nagyon hálás dolog lenne, csak ez éppen nem a mai alapokon képzelhető el. A ma gyakorlata messze áll az Európai Unió elképzeléseitől, gyakorlatától, amit jól mutat, hogy az agrárkörnyezetvédelem terén sajnálatos módon a lobbik miatt nem tud juk azt a támogatást megszerezni, amivel a vidékre és a családi gazdaságokra alapozott, ökológiai stabil és fenntartható fejlődésnek megfelelő, azt megalapozó mezőgazdálkodás folytatható. Ezt figyelembe véve nem csoda, hogy a szlogenen kívül mást nem is si került megfogalmazni ebben az anyagban. Természetesen ezekről részletesebben a koncepció indoklásában még lehet szót ejteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ami magát a határozati javaslatot illeti, megállapítható, hogy már maga a preambulum is aránytévesztő, é s rossz alapokra helyezi a tervezetet. A mai helyzetben és sajnálatosan még az elkövetkező évtizedekben is - lásd a két német állam példáját, ami lebegjen előttünk - meglátásom szerint az Európai Uniónak kell segíteni a mi fejlődésünket, és csak ez után tu dunk mi segíteni az egész közösségnek. Ez nem zárja ki, hogy egyes területeken már most is tudunk példát mutatni, de leginkább nekünk van szükségünk támogatásra. Fontos lenne deklarálni, hogy szerepünk a régióban mindig, ma is és a jövőben is fontos. Ha cs ak a közlekedést nézzük, akkor ez egészen világos és könnyen belátható. Nekünk nemcsak a 15 éves tapasztalatokat kell felhasználni, amelyről elmondható, hogy leginkább az elszalasztott lehetőségek évei, hanem az azt megelőző évtizedekre is, amire pedig az elmondható, hogy a hibás döntések okozta aránytalan, diszharmonikus fejlődés évei. Az agrárország jellegünk tagadása és a lehetőségek adta előnyök elszalasztása sokára lesz behozható. Amennyiben az ország tényleges helyzetét vesszük figyelembe, és mint ala pra erre építünk, akkor a hangsúlyt több helyen és másra kell hogy helyezzük, hogy megfelelően tudjunk fejlődni. A környezet állapotánál célszerű lenne annak hatását az ember egészségi állapotával összevetni, és úgy határozni meg a célokat. Az elért eredmé nyeket is jó volna felvázolni, megismerni azokat, és építeni
