Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Lengyel Zoltán (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Ki jár jól?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: - ELNÖK (Mandur László): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
3849 (16.50) A lengyelek nem szavazták meg, a déli államok nem szavazták meg; telefonon történt egyeztetgetést követően miniszter úr a magyar cukorrépatermelőkkel szemben ezt a javaslatot, amely, még egyszer hangsúlyozom, az Európa parlamenti bizottsági döntésnél sokkal kedvezőtlenebb, megszavazta. Miért volt, miniszter úr? ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Válaszadásra felkérem Gráf József miniszter urat. Pa rancsoljon! GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter : A “kinek az érdekében” történő kérdésére a bornál azt tudom válaszolni, hogy Magyarország volt a legrugalmasabb mind ez idáig a melléktermékhasznosítás vagy a kötelező lepárlás ügyében . Ugyanis míg az Európai Unióban a kötelező lepárlás határa 2540 és 80 hektoliteres üzemméret volt, addig Magyarország most már példa nélkül, kétszer egymás utáni évben 500 hektoliteres derogációt kért újabb egy borpiaci évre. Hogy kinek az érdeke? Elsőso rban a borhamisítók érdeke, hogy ne legyen Magyarországon kötelező lepárlás. És Magyarországon ugyan különböző számok mozognak abban, hogy milyen mennyiségben és milyen nagyságrendben kell a borlepárlást végezni, és a hamis bor mennyisége mekkora, én viszo nt azt szeretném, ha egyetlenegy liter se lenne, és a tisztességes szőlészeket és borászokat ilyen versenyhátrány nem érné. Az egyik nagyon fontos eszköz ebben a kérdésben az, hogy a törkölybeszolgáltatás megsemmisítése rendezett körülmények között történj en. A másik, amit hozzá szeretnék tenni, azért, hogy még kivonjak a piacról, szinte példa nélküli nagyságrendben sikerült krízislepárlást kérnem 500 ezer hektoliter esetében az Európai Uniótól. Amikor a magyar borászok érdekéről beszélünk, akkor bizony hoz zá szeretném tenni, hogy sajnos csak olyan 100 ezer hektoliter lepárlásra való bort ajánlottak fel idáig. Tehát én azt gondolom, hogy a szakmának is és nekünk is pontosan kell egyeztetnünk, és mindenkinek igazat kellene mondani, és akkor lehetne igazán fel lépni az érdekében. A másik, a répatermeléssel kapcsolatban: rosszul tudja, mert gyakorlatilag Lengyelország és Görögország volt, aki kivonta magát. Nem ellene szavazott, mert itt nem ez a rendszer, hanem kivonta magát a tárgyalási folyamatból. Nekem hath ét területen sikerült olyan eredményt elérnem, amelyre a tárgyalások elején remény se volt. Majd erről még egy percben mondanék néhány szót. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Képviselő urat viszontválasz i lleti meg. Parancsoljon! LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Lehet beszélni minden érmének a két oldaláról, lehet a borhamisításról és a krízislepárlásról beszélni, egy tény, a borhamisítás megelőzésének számtalan hat ósági eszköze van, a kényszerlepárlás pedig nagyon sokba kerül a termelőknek. És azt is tudjuk, hogy egyetlenegy cég végezheti ezt a tevékenységet, amit a jelenlegi kormány nevezett meg - ugyan, vajon miért? A cukorrépatárgyalással kapcsolatban: kivonta m agát Lengyelország és Görögország, megint azt mondjuk, hogy ők a szerencsétlenek, akik kivonták magukat. Volt már az uniós tárgyalások során olyan, amikor Lengyelország kivonta magát, s lám, a lengyel gazdák sokkal, de sokkal jobban jártak, mint a magyar t ermelők, mert az idő ezt igazolta. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Miniszter urat viszontválasz illeti meg. Parancsoljon! GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter :
