Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Pánczél Károly (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Kétszer ad, ki gyorsan ad, de vajon ad-e az, aki csak hét hónap múlva adna?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter:
3840 diákoknak kifizetni. A roma diákok, családok tehát hónapokig hiteleznek majd a kormánynak, csak azért, hogy a költségvetési hiányt kozmetikázni tudják. Tisztelt Minis zter Asszony! Ön elfogadhatónak tartjae, hogy szegény sorsú diákok hitelezzenek a kormánynak? Elfogadhatónak tartja, hogy ne akkor kapják meg a támogatást, amikor ki kell fizetniük az utazást, szállást, étkezést, meg kell vásárolniuk a tankönyveket, jegyz eteket? Mit tanácsol ön a szegény roma családoknak, a konyhapénzből spórolják ki a tanulmányok költségeit, vagy a közüzemi díjakat ne fizessék addig, amíg a kormány visszatartja a járandóságukat? Tude rútabbat annál, miniszter asszony, mint amikor azoktól vesznek el, akik a legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak? Ez jelenti önöknek a bátorságot? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Göncz Kinga miniszter ass zonynak. Parancsoljon! DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Erre a kérdésre a Házban többször válaszoltam már az utolsó néhány hétben, de természetesen még egyszer elmondom, többékevésbé ugyanazt. A kormány az esélyegyenlőség megteremtése érdekében ösztönzi és sokoldalúan támogatja a roma fiatalok tanulmányainak sikeres folytatását. Ennek megfelelően kötelezettséget vállalt arra, hogy a roma fiatalok esélyegyenlőség ének előmozdítása érdekében minden, az előre meghatározott feltételeknek megfelelő, tehetséges és az oktatásban részt vevő roma fiatal tanulmányi ösztöndíjtámogatást kap. Ez az ösztöndíjprogram ’96 óta folyik, minden évben meghirdetésre került, és az elmú lt öt év során a résztvevők száma évről évre emelkedett. A költségvetés is nagyon nagy mértékben emelkedett, 2002ben 706 millió forint volt összesen - ennek nagy részét egyébként a kormányváltás után már ez a kormány tette bele az ösztöndíjprogramba - 26 500 roma diáknak nyújtott segítséget. 2003ban már 34 ezernél több diák részesült 900 millió forintnál magasabb összegben ösztöndíjban, 2004ben 968 millió forint volt 35 700 roma tanuló ösztöndíjtámogatása. Jól látszik tehát, hogy az utóbbi években nagyo n lényeges mértékben megnőtt az összeg, illetve nagyon nagy mértékben megnőtt azoknak a diákoknak a száma, akik ösztöndíjtámogatásban részesültek. 2003ban több mint 4 ezer, 2004ben majdnem 10 ezer ösztöndíjra pályázó diák kérelmét utasította el a Magyar országi Cigányokért Közalapítvány. Egyik esetben sem forráshiány miatt került erre sor, hanem azért, mert a diákok nem teljesítették a pályázati kiírásban szereplő valamilyen feltételt, vagy a tanulmányi átlaguk volt alacsonyabb a kiírásban szereplő feltét eleknél. További problémát jelentett az utóbbi években, hogy a gyerekek egy része beiratkozott az iskolába, de nem fejezte be a félévet. Az ösztöndíj tehát annak a legfőbb követelménynek nem tett eleget, hogy valóban a diákok tanulását, iskolában maradását és az iskolai félév sikeres befejezését segítse elő. Azt kértük a Magyarországi Cigányokért Közalapítványtól, hogy mivel elindul az Útravalóprogram, ezzel hangolják össze a roma gyerekek segítését szolgáló ösztöndíjprogramot, és egy olyan rendszert dolgo zzanak ki, amely valóban ösztönző és valóban a tanulást segítő. Ez nem történt meg, emiatt döntöttünk úgy, hogy a 20052006os tanév első félévére az Ifjúsági és Családügyi Minisztérium, illetve a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvá ny közösen írja ki az ösztöndíjpályázatot. A keretösszeg 550 millió forint, ami magasabb az eddigieknél. Megemeltük a felsőfokú nappali képzésben részt vevők ösztöndíját 12ről 13 ezer forintra és a Cinka Panna ösztöndíjat is, és azt mondtuk, hogy pontosan amiatt, hogy az iskolában maradást és
