Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 24 (271. szám) - Egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
3739 igazítani. Az előző felszólalás már régen elhangzott, és a k étpercesek egymással vitatkoznak, de meglehetősen liberális vagyok ebben a kérdésben. (Mécs Imre: Gratulálok!) A liberalizmusom nem politikai, hanem gyakorlati jellegű. De próbáljuk meg azért az előre jelentkezetteknek előbbutóbb megadni a szót! Még egy k étperces jelentkezőt látok, Lengyel Zoltán képviselő urat. LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Egy nagyon rövid félperces lesz ez a kétperces. Helyre kellene tenni egy dolgot, a paprika hungarikum dolgát. Lehet, hogy húsz évvel ezelőtt keverték a fűszerpaprikát más egyébbel, de az uniós csatlakozás óta erre nincs lehetőség. Ezt tényleg szögezzük le! És az a keverés pedig az uniós csatlakozás után történt. Köszönöm szépen. (Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) E LNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Hozzászólásra megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Harrach elnök úr szigorú mély intése utá n álltam el a kétperces hozzászólástól, pedig nagy élvezettel hallgattam az itt folyó vitát a házi vágásról, aminek nagy magyar hagyományai vannak, sőt ennek már filmtörténeti dokumentációja is megvalósult A tanú című film révén. Azért ne felejtsük el, hog y a házi vágások már lényegében a falukultúra részévé váltak, és olyan társadalmi kohéziós erőt is jelentenek vagy jelentenének, amit szerintem mindenkor védeni kell, és annak a megmaradását elősegíteni, nem pedig akadályozni kell. (12.10) A magyar gazda t örténelmi hagyományai, a tudás öröklése kapcsán mindig tudta, mi az, ami helyes, mi az, amit megtehet, és mi az, ami ártalmatlan. Mindenkit emlékeztetek arra, hogy 2003 második felében, 2004 elején minden parlamenti frakciónak megvolt a “moslékfelelőse” a csatlakozás előtt, és azon vitatkozunk, hogy lehete a disznót etetni a moslékkal vagy sem. És a magyar lélekre jellemző - hadd kössek át a hozzászóláshoz , hogy majdnem közlekedési baleset áldozata lettem akkor, mert épp kocsiban ültem, amikor egy élő, e gyenes rádióközvetítést hallgattam, ahol a tárca akkori vezetője egy ilyen betelefonálós műsorban vett részt. És tényleg milyen a magyar lelkület, a betelefonáló azt kérdezte a miniszter úrtól, hogy az EUs jogszabályok lehetővé teszike azt, hogyha a csal ádi ebéd végén helyet biztosítanak a disznónak, és úgy eszi meg a maradékot, hogy ez szabványos vagy nem szabványos. Úgy elkezdtem nevetni. A miniszter úr nem nevetett, úgy tűnt, hogy percekig válaszolni nem tudott, és gondolom, a helyzetből fakadóan ő nem nevethetett. Mert a magyar az egy sajátságos lelkületű nemzet, minden bizonnyal ezzel függ össze, hogy itt, a Kárpátmedencének ebben a huzatos részében mindenfajta bajaink, különböző diktatúrák ellenére még mindig létezünk és virulunk, és ez azért mindig abban mutatkozik meg, hogy amikor nagyon nagy baj van, akkor vicceket, történeteket kezdünk el gyártani. Vagy hogyha valami nagyon komoly ügyről van szó, a társadalom szintén, amennyiben érdeklődik a probléma iránt, így reagál erre. Az élelmiszerbiztonsá ggal kapcsolatosan is el lehet mondani, hogy érdekli a társadalmat a jövő, és nem elsősorban - habár nyilvánvalóan ez alapozza meg - a mögöttünk tudott, élelmiszerrel kapcsolatos botrányok. Ez azért jutott az eszembe, mert amikor készültem a mai felszólalá sra, írtam a beszédemet, és a világhálón szörföltem - ahogy modernül szokták mondani , egy ilyen levelező chatben egy kis történetet, mottót találtam a témával kapcsolatban, nyilvánvalóan Orwell után születhetett, ami így szól: “Versenyeznek a háziállatok , hogy a domesztikálás ellenére ki maradt a legfélelmetesebb közülük. Azt mondja a disznó, hogy belehempergek a sárba, visítva rohangálok
