Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 24 (271. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3718 előterjesztés bevezető rendelkezéseiben ír. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Herényi Károly képviselő úrnak, az MDF vezérszónokának adom meg a szót. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcso portja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Élvezettel hallgattam Kis Zoltán képviselő úr hozzászólását. Nagyon sok mindenben egyetértünk, és Farkas Sándor azt megelőző hozzászólása is hasonlóan mi nősíttetik a részemről. Egy dologban azonban van nézetkülönbség közöttünk. Nehéz idők voltak azok a ’90es esztendők, különösen az elején. Két nagy dolog ütközött és küzdött egymással - ezt tekinthetjük a békés rendszerváltoztatás egyik negatív következmén yének , az igazságosság és a működőképesség vagy a szakszerűség ütközött egymással. Ha jól visszagondolunk, akkoriban minden nagy politikai vita e körül a két fogalom és két szempontrendszer között zajlott. Lehet, hogy ha akár az egyik, akár a másik javár a dől el ez a kérdés, akkor jobb helyzetben vagyunk, mintha keressük azokat a kompromisszumos megoldásokat, ahol mind a két szempont csak félig vagy negyedrészben érvényesül, és egy olyan katyvasz lesz az egészből, amit 15 esztendővel a rendszerváltás után még mindig nem tudunk megoldani és helyretenni. Abban egyet kell értenem képviselőtársammal és képviselőtársaimmal, hogy a magyar polgárok szövetkezethez való viszonya katasztrofális. Köszönhető ez az előző 40 esztendőnek, annak a kényszerítő jellegű inté zkedéssorozatnak, amely jogaiktól, tulajdonuktól megfosztott embereket terelt a szövetkezetek zászlaja alá. Ezek látszatszövetkezések voltak, kényszerrel létrehozott látszatszövetkezések. Az elmúlt 15 esztendő egyik nagy politikai mulasztása, hogy az azóta fungáló politikai elit nem tudott olyan közmegegyezést kialakítani és azt közösen képviselni, ami ezt a rendkívül negatív képet, ami a magyar választópolgárokban a szövetkezetekről él, megváltoztatta volna. A politikai viták viharai között elveszett ez a rendkívül fontos, lehet hogy ki nem mondott és meg nem fogalmazott cél, és erről nagyon keveset beszéltünk, de sokkal többet ártottunk e törekvés céljai megvalósulásának. Miért fontosak a szövetkezetek? Ha megnézzük az Európai Unió sikeres tagországait, és megnézzük a gazdaság bizonyos részeit vagy a mezőgazdaság majdnem teljes egészét, akkor látjuk, hogy szövetkezés nélkül semmire sem mennek az abban szereplők. Tehát alapvető cél és alapvető feladat, hogy a szövetkezési hajlam erősítése valahogy megvalósul jon, és a magyar közgondolkodásban pozitív töltetet kapjon a szövetkezet, mint az összefogás, a közös célok kitűzése és elérésének egy lehetséges módja. Ha ilyen szempontból nézem ezt a törvényt vagy ezt a törvényjavaslatot, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy sem elsődlegesen kimondva, vagy talán úgy még valamennyire, de másodlagos, harmadlagos üzenetként, ami az érzelmekre is képes hatni, ennek az indokló részeit, megalapozó részeit ebben a törvényben nem nagyon lehet fellelni. És ha az előbb Kis Zoltánr a hivatkoztam, akkor hadd mondjam, hogy a Fidesz nevében felszólaló Farkas Sándor képviselő úr szinte minden mondatával egyet kell érteni, mert mi hasonlóképpen vizsgáltuk meg ezt a törvényt. Szinte a hozzászólás is úgy van összeállítva, hogy paragrafusonk ént megyünk végig rajta, hiszen általános vitánál ez nem szokás, de itt egy szakmai jellegű törvényről van szó, és talán politikai vonatkozásban az a 3 perc, amit elmondtam, tökéletesen elég, ne raboljuk tovább ezzel az időt. A 7. és a 109. § utal vagy ren delkezik a szövetkezet fogalmáról. Ez a fogalommeghatározás rendkívül hiányos. Ha figyelembe vesszük az 1435/2003. EKrendelet preambulumában foglalt ismérvek sokaságát, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ezzel a szűkszavú
