Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 22 (269. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
3484 maximálisan egyetértünk, hogy a romák helyzetének a javításáért sokat kell tennünk, de ez nem azonos a közalapítvány támogatásával. Még néhány olyan dolgot szeretnék megemlíteni, amely ha elmaradt kormányzati intézkedés, akkor megint az előző kormányzati ciklusban elmaradt kormányzati intézkedés. A romák helyzetének a súlyosságáb an az egyik legfontosabb tényező a lakhatás bizonytalansága. A lakhatás bizonytalanságának a csökkentésére pontosan ebben a kormányzati ciklusban történt meg a lakásfenntartási támogatások normatívvá tétele - azt gondolom, ezt a képviselő úrék is megtehett ék volna. Korábban azt láttuk, hogy pontosan a méltányossági lakásfenntartási támogatás volt az, amit a legszegényebb települések a legszegényebb családoknak nem tudtak kifizetni. Azt gondolom, ez nagyon fontos pontosan a lakhatás megtartása szempontjából. Említette a képviselő úr a családtámogatási rendszert. Valóban úgy van, hogy ez nagyon fontos bevételi forrás a sokgyerekes családok esetében. Pontosan az ő esetükben jelent támogatást mindaz a természetbeni juttatás, amit szintén ez a kormány vezetett be , és nem az előző kormány, nevezetesen az ingyenes étkezés az óvodában és az általános iskola alsó tagozatában. Ez is olyan, amit bevezethetett volna az előző kormány, és akkor nem kellene ilyen módon felvetni azt, hogy milyen intézkedések maradtak el. Tud juk, hogy a foglalkoztatás központi jelentőségű. A foglalkoztatás szempontjából pontosan a családtámogatási rendszer átalakítása az, ami lényeges. Eddig volt a szegénységi csapda, amely pontosan az alacsony keresetű állásokban elhelyezkedőket tartotta viss za a munkavállalástól amiatt, hogy akkor elestek a rendszeres gyermekvédelmi támogatástól és az ahhoz kötődő egyéb juttatásoktól. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt hiszem, hogy sok minden egyéb intézkedést mondhatnék még , de most ennyi fért bele az időbe. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csáky András frakcióvezetőhelyettes úr, MDF. Megadom a szót. DR. CSÁ KY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Napirend előtti felszólalásom címe: “A géntechnológia jövője átok vagy áldás?”, de azt a címet is lehetne neki adni, hogy ne babrálgassuk Pandora szelencéjét, habár itt most már nem a kív áncsiságon van a hangsúly, hanem inkább a gazdasági érdekeken. Korosztályom fiatalságának az egyik legnagyobb szenzációja volt az ’50es évek végén, a ’60as évek elején, amikor Watson és Crick felfedezte a DNSt, és nem sokan gondoltuk - habár akkor, amik or Madáchnak Az ember tragédiáját tanulmányoztuk, lehetett volna rá gondolni , hogy az új évezred úgy köszönt ránk, hogy az emberi géntérkép teljesen készen fog állni, és hihetetlen mértékben be tud avatkozni az emberiség a természet rendjébe. Ezzel kapcs olatban teljesen igazat kell adni Ulrich Beck müncheni szociológusnak, akinek az a véleménye, hogy a géntechnológia alaposabban fel fogja forgatni a világot, mint bármely más eddigi technikai vagy tudományos forradalom. A XX. század azért megtanította, meg taníthatta volna az emberiséget arra, hogy a tudományos eredmények nem megfelelő alkalmazása hihetetlen sok problémát hordoz, és több bajt okoz, mint amennyi haszna van. Ahogy ennek kapcsán a Magyar Szemle egy korábbi számában olvastam Nyíri Tamás tollából , nem szabad megtennünk mindent, amit technikailag meg tudunk tenni. Hogy jön ez ide? - kérdezhetik joggal. 2004 májusában az Európai Bizottság megszüntette a genetikailag módosított szervezetekre öt évre kivetett moratóriumát, és ettől kezdve apró lépések kel engedik be a piacra a génmódosított termékeket. Az Európai Unió felmérései szerint a fogyasztók 70 százaléka nem akar genetikailag módosított élelmiszert - nem is csoda, hisz mindazzal, amiről
