Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 21 (268. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
3475 hozzá senkinek valóságos érdeke, ak i felelősen gondolkodik a közoktatásról, hogy egy hétig is hiányzó jogi szabályozással dolgozzon a magyar iskolarendszer. Nincs tehát semmiféle hátsó szándék, meg különböző megjegyzéseket tettek néhányan, és parlamenten kívül strómannak, meg nem tudom, min ek neveztek. Persze ezt meg lehet tenni, de megerősítem, hogy nem Magyar Bálint érdekében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , az oktatási miniszter érdekében, nem a minisztérium érdekében, hanem a magyar közoktatás érdekében nyújt ottam be ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, 8 perces időkeretben, független. LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Közérdeklődésre számot tartó törvényjavaslat került egyéni képviselői indítvány formájában a tisztelt Ház elé. Önmagában már az a tény is elgondolkodtató, hogy nem a kormány illetékes minisztere az előterjesztő, hanem egy kormánypárti képviselő. (22.50) Miért nem vállalja az előterjesztői felelősséget a kormány? Árulkodó volt az államtitkár úr két megszólalása, hiszen mindkét alkalommal elhárította magától a gyanakvást, hogy nem presztízsszempontról van szó. De talán azért nem, mert egy egyéni képviselőtől nem várják el, h ogy a törvényjavaslat benyújtása előtt egyeztessen a pedagógusok szakmai szervezeteivel és érdekképviseleti szervekkel. Normál esetben a kormány részéről egy ilyen horderejű törvény szakmai előkészítése, egyeztetése több hónapot venne igénybe. Mindettől a kötelezettségtől formálisan mentesül egy egyéni képviselő, természetesen csak formálisan mentesül, hiszen előterjesztőtől függetlenül minden törvényelőterjesztésnek át kell esnie a szakmai és érdekvédelmi szervekkel történő egyeztetés munkafolyamatán. A törvénytervezetet tanulmányozó képviselők körében többek között az iskolabezárások megkönnyítése kelthet hiányérzetet. Számos új törvényhely rögzíti a jegyzőnek azt a jogát, hogy milyen esetekben tagadhatja meg valamely közoktatási intézmény működésének to vábbi engedélyezését, de egyetlenegy törvényhely nem teszi számára lehetővé, hogy megakadályozza vagy késleltesse valamely közoktatási intézmény bezárását. Az előterjesztés látókörében a leépítés, a bezárás, a működési engedély megtagadása szerepel, és nem a meglévő nevelésioktatási célt szolgáló materiális és szellemi vagyon megőrzésének a szándéka. Féloldalas az előterjesztő olyan értelemben is, hogy csak a nem önkormányzati nevelésioktatási intézmények irányában fogalmaz meg súlyos következményekkel já ró követelményeket, az önkormányzati nevelésioktatási intézmények vonatkozásában nem vállalkozik erre. Módosító indítványok révén talán egyensúlyba hozható a jelenleg féloldalas előterjesztés. Akár példát vehetnénk az építésügy területéről is: ott nemcsak az új építkezések megkezdéséhez kell engedély, hanem a régi épületek lebontásához is kell például bontási engedély. Az oktatás területén tehát nem csupán az új iskolák működését kellene engedélyezni a jegyzőnek, hanem a meglévő önkormányzati iskolák össze vonását és bezárását is engedélyeztetni kellene. Meg kellene tagadni az engedélyt, ha a bezárt iskola diákjai számára nincs elérhető közelségben egy másik iskola, vagy nem áll rendelkezésre iskolabusz vagy megfelelő biztonságot nyújtó tömegközlekedési lehe tőség. Az iskolabezárások okait és következményeit feltáró parlamenti vizsgálóbizottság számos olyan helyzettel szembesült, amikor mind a szülők, mind a diákok számára hatalmas időbeni és pénzbeli többletterhet okozott a közeli iskola bezárása, erről annak idején az előterjesztő, TataiTóth András is igen rokonszenvesen nyilatkozott. Meg kell előzni a csupán pénzügyi megfontolásokból, nyereségvágyból meghozott, de a tanulók és a szülők lehetőségeit mellőző iskolabezárásokat.
