Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - Egyes agrárágazati törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HERBÁLY IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
3316 felelősségtől, magyarul, az adófizetők pénzét nem viszi egy újabb fogyasztói igény felé. Mert azért azt fe ltételezem, hogy aki a 4000 forintot aranykoronánként megkapja - amit egyébként nagyon kevésnek tartok , az már nem földet fog ebből venni, mert akkor ment volna az árverésre, hanem akkor vesz majd stelázsit vagy hűtőszekrényt, vagy mit tudom én, mit. (16 .00) Megint kimegy a tőke, kimegy a pénz az ágazatból! Azt viszont meg lehet tenni - miniszterelnök úr is erre utalt , hogy azok mögé, akik ebbe a körbe tartoznak és ilyen árverésen vesznek részt, álljon oda az a hitelfedezet, ami már működik a földvásárl ásra. Magyarul, ne zárjuk ki a szegény, helyben lakó mezőgazdasági dolgozót. Ha elmegyek egy árverésre, akkor kapok egy banki ígérvényt, hogy ha én nyerem meg, akkor ezt hitelből meg tudom vásárolni. A konstrukció adott, meg lehet csinálni, csak nem így, a hogy itt le van írva. Jó lenne, ha ebben konzultálnánk egy kicsit. Sajnos azok a szakaszok meg nincsenek megnyitva - ezért nem tudok hozzájuk módosító javaslatot beadni , amelyek az árverést rendeznék. Ezért ezt nem tudom módosítani, elfogadni meg pláne n em tudom. S ezzel már megoldanánk a következő problémát is, azt, hogy ahol a szerencsétlen rálicitál és nem tud földhöz jutni, ott megint ott van az állami felelősség. Az állami felelősségről pedig azt tudom mondani, hogy akit át tudok terelni abba az árve rési kategóriába, mert közel van hozzá, hogy nekem nem jutott itt, de ott indulnék, de ott nem vagyok versenyképes, akkor őt is abba a szűk körbe teszem be. Őt is azok közé rakom be, akik az előbb általam említett úgynevezett speciális árverésen vehetnének részt. S akkor ezt a kört is megoldottam, és nekik se kell 4 ezer forintot - vagy esetleg módosító indítványokkal 8 ezer forintot, vagy nem tudom, mennyit fog majd elfogadni az Országgyűlés - az adófizetők pénzéből kifizetni. Ezek tehát jogtechnikailag me goldható dolgok. És itt jönnek az állattartó telepek, amelyekre Farkas Sándor úr is utalt. Ha egyszer - és itt már mindenkit hibáztatunk a Házban, tizenöt éve, valamennyiünket - nem tudunk egy épeszű földtörvényt csinálni, ahol nem állattartó telephez raga szkodnánk, hanem ahhoz a gazdasági üzemmérethez, aminek lételeme a föld, és az, hogy földtulajdonnal rendelkezzen, jó lenne, ha ebben egyszer meg tudnánk állapodni! Mégpedig sürgősen meg kellene állapodni ebben, barátaim, mert a moratórium pár év múlva let elik, már ami a külföldiek földtulajdonát illeti; bár azok egyébként már lehaszonbérelték jórészt előre, mint ismerjük. De talán van még egy szalmaszál, hogy ezt a megkötöttséget ne úgy értelmezzük, hogy külföldi vagy hazai, hanem úgy, hogy mezőgazdasági t ermelő, helyben lakó vagy nem az. És ha az, akkor urambocsá! miért olyan eretnekség az, hogy ezt a jogi személyeknél is megengedjük azzal a feltétellel, hogy ha a jogi személyek tulajdonosi körében olyan változás áll be, ami az alapfeltételeknek már nem fe lel meg, akkor ezek a földek mehetnek kártalanítás ellenében állami tulajdonba, vagy kerülhetnek vissza. Ilyen van például Hollandiában vagy Németországban, hogy megszerzem saját jogon mint helyben lakó, és meg van határozva, hogy meddig kell nekem ott hel yben lakóként ezt csinálnom; tíz évig, húsz évig. Ha ezt nem csinálom vagy közben megszüntetem, akkor onnantól kezdve értékesítési kényszerem van, ugyanis azt mondja a német és a holland törvény, hogy két évig ad nekem lehetőséget - adja meg! , mint olyan nak, aki helyben lakik, tehát aki megfelel a feltételeknek. Ha nem adom el, akkor kényszerárverésre viszik a földet, pedig azok is jogállamok, szóval nem lehet azt mondani, hogy hatalmas kommunista diktatúra uralkodna Németországban vagy Hollandiában! Mi p edig nem vagyunk képesek eljutni oda, hogy a föld irányából induljunk ki, és hogy a föld hasznát hogyan tudjuk az adott közösséghez telepíteni, azokhoz, akik ebből élnek, és még mindig spekulatív céllal megy a földforgalmazás. A harmadik tételnél, aminél n ekem nagyobb vitám nincs, megértem az ellenzéki aggályokat. De a bortörvénnyel kapcsolatban emlékszem, hogy amikor két évvel ezelőtt bármilyen összejövetelen ott voltam a borászoknál, egyöntetűen azt mondták, hogy ők hajlandók ezt a 8 forint jövedéki adót fizetni, ha látják az értelmét. Ez pedig az, ha visszakerül a borértékesítési marketingbe, így az állam bácsinak nem kell annyit adni a marketingtevékenységhez, ők meg úgy érzik, hogy a saját pénzüket saját maguk használják fel. Hogy aztán ennek a megosztá sa, az a 60:40, ami az OBI és a marketing
